Árnyékom elmarad

Aprópénzem beváltom,
még egy kicsit, de azért már nem úgy
élek;
kihűlt kézfejemre még erőm, íme,
támaszkodom, de egyre inkább kicsúszik alólam
a talaj,
mondanám ebben az évszakban ez természetes.

Csakhogy, ez most
évszaktól független, mint
egy kesztyű és egy kabát és más hozzá -
tartozó, melyek
a járdaszegélyre fagynak, mint égi -
testek, olyanok.
Már nem élnek, ugyan, de
ugyan
fényüket láthatod.

lépcsőről lépcsőre

1.

mire megfordulok nyomod vesztem

mire megfordulsz nyomom veszted

elindulunk más -más irányba háttal egymásnak

elszámolhatunk akár százig(ha magad vagy az sok)

semmi nem történik

egy kicsit havazik

majd elolvad

majd megfagy ---

        de egymásnak mindig háttal

2.

ma álmomban meghaltam(bujább már nemigen lehet ennél álom -marno jános),

vért köptem, valami golyók bennem,

hogy ólom vagy sem, megmondani nemigen  lehet --

egy kórház sem nyitotta ajtóit, 

pedig bűnözőket lepleztem le,

golyóálló mellény nélkül persze, hősiesen,

csak szortyogott az orrom (folyt belőle valami takonyszerű, vagy meglehet, hogy pont hogy takony volt, turha, fika, slejm, stb) hát ezért a négy lövedék,

belső vérzés, innen most már egy életen át. Felébredtem.

meztelen készítettem kávét, mint a filmbéli (ez esetben álom) énem. És fura, leemeltem valamilyen kötetet,

és pár sor után befostam.

Ill. meghaltam.

3.

Nincs pénz.

vagyis elfogyott. egy pár napig fogkrém nélkül kezdődnek a napok.

a faszom + kávé nélkül. a cigit, és mindent be kell osztani,

hát mondom szerelmem: faszom.

4:

De én már mentem,

sárga folt a havon,

itt már valaki volt.

nem maradt észrevétlen.

egyre csak havazott,

ez volt az a pont  

                      ameddig

ki kellett volna bírni --

no. jól van. sajnálom.

Shcwarz

beváltja az ígéretét és az üvegeket
az üvegekért kap némi pénzt
nem sokat színesre nem elég

hamisan kártyázik de ezúttal nem nyer
aszfalton a csuklója szilánkos és véres
 --nem talál semmilyen képbe

a vörös olyan minden képben helye van
köhög
mondatai felénél elakad

innen tovább a tudat hogy mindenben ott az én
katapult
zuhanás közben már rég nem él

nem ér földet
fennmarad

Ami szép, annak a kádban a helye

Bezártak, illetve a hely()e rekesztettek -

Szóval a hely olyan: hogy most magába foglal

Régen -

Mondják itt volt egy kád, hogy azért: mégiscsak,

ha

Szépnek érezted magad, akkor bemerészkedtél,

Mondom a kádba.

Ami szép annak a kádban a helye,

Akkor most nincs kád,

És így majdnem semmi nincs,

Illetve:

Koszos kezek egy kilincsen.

Réz. Ahol sokat volt érintve ott

Kikopott,

Mint szentek lába; 

Az igazsághoz hozzátartozik:

______

mindenki lakja partját, de mélyén senki nincs (kaf)

ott majd hosszasan meglehet

soha semmi nem volt hosszabb hogy

csak a körmök alatt meghúzódó nők

ott hosszasan elfekve majd valamitől -

festménytől 

gyerekrajztól felnevetsz meglehet

ez egyszer szerepcsere olyan 

vagy

mint fiad mindenre

rácsodálkozol ott

hosszasan és semmi nincsen illetve

függönyök -elválasztanak vizeket medrüktől

ilyen erőkkel bír ilyen

erőkkel van felvértezve ahol

változtatod a színed -mint gonosz  -mint

szándék

hideg hatására kék majd 

bordó

soha nem vörös ahol

elfekszel ahol

elsőként foglaltál helyet

mondván ezentúl itt már nincs

ott

nincs tér

nincs idő illetve

ha óra késik akkor lemarad -óramutató-

hátad mögött hosszú hajú kinyújtott 

dolgát végző

meglehet

örmény férfi ott

ahol elfeküdtél kereskedők győzködnek a padlófűtés előnyeiről

meglehet 

jelentősége abban áll hogy mozaikszerűen 

van 

kitéve

szatmártól kezdve hogy is nevezzem

majdnem elfeledtem

az

életem

egy pohár víz az éjjeliszekrényen

Sz.

Itt az esték sokkal melegebbek,
és nekem nem hiányoznak a reggelek --
egy dolog
mégis:
ahogyan
a CSENDből --reggelenként --FÉNY
lesz.

Intimpofon

osztandi  hedvig

a szeméremajkaktól innen jobbra, mert neked ha szemben állsz az balra,

az üveg hegyen túl, ahol mindenkit gyűlölök -de izgat a tikk, mitől szimplán jó neked, ha balra,

(mellékesen ugyan, de hull a hajam, a karácsonyfa alatt -a gömbök ugye szilánkosra?)

törik a vigyorokban elrejtett könnyelműség -pénz híján megreccsen a tudni vélt tudatlan

ROTHKO

modigliani ha élne, akkor lábujjhegyen járva

átnézne mindennap a másik szobába,

meztelen testek halomban,

mint kereszt

szomorú nőkről írnék ,

mikor sörszagú --valami 

erre kényszerít, mikor érzem célom van

e/a világon

e világon.

eeeeeee

eszement eminens e világi enyészetben emésztünk etil-

alkoholt.

Lét/Minimum

A ránc térképein
történeteink
melyek elmosódnak.

Kiszáradt számban,
mint betömetlen utak
gyöngyök porlanak.


Kabát ujjain
vörös hajszálak
zsibbadt árnyéka.

Zsibbadt ágyéka,
Este tévé ébreszti,
Ágya formalin,

Beltéri fákon,
kifesti napjainak
egyhangúságát.

Lapáton szemem,
otthon -de nem -otthona,
megássa gödrét

A betonfalba.

Bővített mondat egy folyamatról

Textilek súrlódnak, majd szétfoszlanak, vagy elszakadnak, vagy mindenképp egy folyamat, mely az elmúlást szeretné, így TV kikapcsol (magától), egy pár pillanatig sercegés, majd semmi, illetve az idő, hogy zakatol -kattog, vagy egyáltalán érvényesülni szeretne.

Reggeli

Csak az van amit megnevezek,
Aminek általam neve van az létezik,
Mózes fejjel a parkettnek, vagy fa, föld, vagy mi is az,
Pókháló és karácsonyfa -dísz -ott a gyomor,
Vagy milyen szerv? -nem tudom,

Saját vérrendszer, az kell,
Arra van igazán szüksége -de esik az eső,
Ilyenkor nehezebb beszerezni, és annak már vége,
Hogyha veszel 2 kávét, akkor magától értendő,
1 ingyen jár.

Azok az idők lejártak, mondjuk ki végre:
Vége!
Drága! persze nem drágább, mint a román tengerpart,
Magától értendő tisztább -
Amúgy minden tisztább,

innen tovább akkor ceruzával

Nem egy kitűzött cél elérése, az olyan mint, olvasztott sajt pirosarannyal. Reggelire.

A bohóc a bohóctól félhet (folytatás)

 osztandi hedvig

2.
TOLERANCIA
Ne híguljon. Bár a fröccsöt szeretem, és bár
autók száguldanak a teraszon -
íme marad (ok)  -okozat ¤ fokozatosan szívom el azt mi elfogadható ..
Tchibo a legtöbb, mi adható -itt a reklám helyén -
a kényelem elfogadható küszöbén,
a kanapén, madame Récamier.
Hű, bár lehetnék Madame,
vagy valami nőnemű lény,
mi legalább ablakot töröl -vagy lehet velem van a baj.
Kapja be a kur*va isten a fa*szomat,
a bohóc a bohóctól félhet -néha -
Cisan Alexander
mosoly s a grimasz olykor ugyanaz, mindegy csak a felszín legyen arisztokratikus!

S minden  - de tényleg a levegőben marad.

A bohóc a bohóctól félhet

osztandi hedvig

 1.
mondják szája néha görbe
arcán fehéren csillan a gúny
kockás nadrágjával takarja ráncait
azért szomorú ha ugyan az
hogy te ne legyél az
mi piros orrán látszik nem vicc --
rendíthetetlen hit
nincsenek morális gátjai
nem temetik majd szétszórják --tetemén a spagettit
hogy a tréfa ne keveredjen --mellékveséjével
 

Mondataiban

mottó: az idő amit meghatározok fontos -pontosít -

            például most esik -mint még soha -

            szép. -- Én

mondataiban én a tárgy.
ide -oda raknak
sem én sem más nem találja a helyem -A Hely olyan -
és ez valójába senkit, és azt hiszem engem sem érdekel.

milyen?

mint illatszergyárban az üveg -az tényleg nem lényeges

az Idő -olyan, bárkivel ágyra megy.
Teste elhasznált, mégis törékeny,
képekkel van tele -látod? -
Nem felel.

Gyufa. Légballon

hogy nem
ér rá! -értem azaz még -
sem, hogy hogy van ez? Maradt még egy szál gyufám,
azt kérheted,
azt viszont nem adom,
hogy légballon, most én húztam a rövidebbet,
cigit, azt igen, az más, azt adhatok.

Jól vagyok.
Jól építkezem, néha meztelen a felsőtestem,
és így a heréimet védem,
na meg a faszom,
hogy legyünk azért valamelyest alternatívok.

Elfognak és letipornak -sorsom lett , már-
mint mi is? Csak azért írok neked , végre írhatok, ugye mert nincs is kinek,
És a találkozások immár elmaradnak,
hogy is önteném ki poharamból utolsó kortyomat,
itt állok, grafittal húzom a vonalakat,
Napok ---
pontatlan sorrendben.

Íme sebhelyes a kezem, elestem, de ezt már fentebb említettem,
lapozz hát vissza, sorsom és így tovább,
ha egy mód volna rá, és az van, figyelj! ---előfordult ez már máskor is?
vederrel rám ront, mint fantom, mint gondolat,
Hogy itt és mégsem, azaz akkor ott,
Na most
most hol?

Egy asztalnál. Nem kér, azaz nem azért jött, és mégis jövetelének célja ismeretlen.
Nem ér rá! De ! Ez is fenn ott ténylegesen fenn már említve volt,
Ahol légballon na és gyufa.
Persze, hogy az.

Lenn

az asztal és a szék között havazik
ott lenn ahol már nincsenek orovsok
ne altassanak el de hagyjanak aludnom
fáradt vagyok. Nagyon

terítők rajtam
 poharak melyek a gravitációnak
engedelmeskedve rám borulnak

hó és szilánk

akkor igazából hogy legyen?
hangokat hallok( , kíváncsi tekintetek)
 -válaszolnék hogy milyen nap van
hogy mi is a nevem

hölgyek veszélyben

erre a mondatra emlékszem
ott lenn ahová estem csak otthagyni kellett volna
nem mozgásra késztetni
otthagyni hogy majd én is ezt tegyem,

ha valakin épp segítek.

Így,

hát esik az eső,

mintha jártam volna már itt,

itt voltam, de akkor még nem tudtam,

hogy a festék ilyen könnyen lemosódik az arcunkról.

a tócsák, melyek az eső miatt észrevétlenül lettek,

most szemfestékkel vannak tele,

Így,

esik, és ez nem olyan, ami csak úgy elmúlik,

nem olyan könnyű, ez most nem múlékony,

mindent magunkra aggatunk, olyanok vagyunk,

mint akiket kihasználtak, pontosabban elhasználtak,

szeretném arcom eltakarni, 

most az egyszer ne lásd, hogy fáj,

hogy ott valami van benn, 

valami, mintha elmozdulna,

mely mintha visszakerülne, ha p(f)ontos lett volna,

és okkal meghatározva. Az Eső!

Hommage

Lábfejét áztatja, mondja, úgy jobban hat a gél.
Ordít, hogy a kurva komcsik seggbe akarják,
Akarják! Dehogyis -nyugtatja gyereke, akire
Nem ismer rá.

Tudatát módosítják, magánkívül van,
Ha összeesne, akkor sem lenne semmi,
Kavicsokat gyűjt, az megnyugtatja, ordít,
Azt hiszik őrült.

Már -már ő is elhiszi magáról,
Egy darabig ellenáll, de erő forrásai végesek,
Csontjait félti, és hogy bármikor lemehet  térdéről a bőr,
Az arcáról soha, onnan nem.

Nem ismeri az órát, ha kérdezik nem felel.
Hallgat, mint aki megnémult,
Tisztességes gondolja, eddig senkit nem csapott be.

Plakátokat aggat,
Az eget fürkészi, észreveszi, hogy lába előtt kinőtt a fű,
Majd elviszik.

Bekötik szemét, eltéved, elszédül,
Most mintha szégyellné magát,
Most az egyszer a testét.

Nem vágja borotva, sebei hamar gyógyulnak,
De ottmaradnak a hegek, mossa,
Szappan elkopik, óra megáll.
Eltelt felette az idő, nem vesz róla tudomást.

Első emelet. 27es kórterem

a)
kérdem (utoljára), hogy mint áttetsző vízió -
Ki vagyok?

b)
lemezek közé esnem most
nem szabad
nem szabad hinni hogy
bármi megtörténhet : nincsenek fehér szárnyú
angyalok
nincsenek
ahogy csodák sem
a tengerész elutazott
itt semmi sem történhet úgy
ahogyan történnie kell
mert
nézd meg nézd meg

c)
azt a középkorú férfit
nincsenek elvárásai
ellenben kockás a zoknija
sakkot ad
előre tolja képzeletbeli gyalogát
erős szerkezet
inas keze halványkék erekkel szőtt
pulóverén felírat - így él -
állítja az írás
míg elolvasod meglesem a melled
és látod
a középkorú férfit
nem siet ráér
Mindenre van -marad ideje.

d)
Nincs mit kezdenem a mondatokkal!
Megvan pedig mindegyikük fontossága.
Fontosak.
Valahol, valamilyen helyzetben már elhangzottak,
Akár egy fóliázott ablak alatt.
A közlés szándéka meghatározta,
jelentőssé tette.
Némely felismerhető.
Meztelenül állnak.
Jelentésüknél nincs is bennük több.
Főleg ilyen körülmények között.
Főleg ilyen délelőtt -

ELINDUL EGY EMBER
ablakból nézed (a 27es kórterem előnye : embereket látsz, a fólia az ablakon nem takar el mindent).

ha megérkezel

nem kell csengetned majd
itt állsz az ajtóban
holt
fáradtan majd

segítségért nyújtod kezed majd
valami fényes
arcod válassza kérnél
egy pohár vizet majd

de már nincs erőd majd
ágybafektetlek nézlek
hosszasan
a víz ellepi a konyhát majd

elzárom a csapot
elzárok mindent
nem zavarhatnak most téged
lábujjhegyen járok

ezentúl mindig

Redukció

Holt volt,
Holt nem volt.

Ugyanaz

egy városban élünk
ugyanazok a gondjaink vannak
(belőlük nem kevés)
mindketten ugyanazt a bort isszuk

száraz és vörös
mindketten ugyanazokkal az eszközökkel
bántjuk egymást mégis mintha
nem ugyanazokért a célokért

még át kell élnünk egy pár kudarcot
együtt de nem azért mert a logikát
és a józan észt meghazudtolva
ketten mégiscsak erősebbek lennénk

nem hanem így vagy úgy  erre vagyunk rákényszerítve

majd a fogkefém elhozom
ilyen egyszerűen ér véget de
még van egy pár vers
jól irányzott hazugság

nyugtalanságok mert így volt ez felépítve
hazugságokra hamis mondatokra átalvatlan éjjelekre gyomor és egyéb testi megnyilvánulásokra versekre
senki úgy nem volt kegyetlen és valahogy mégis kegyes --
fordulj meg látod

a falon más táncol én
lennék amúgy a férfi
e különös háromszögben te vagy a nő
aki előttem van és

egy másik akit épp lábammal tartok hogy le ne essen
hogy nem sérüljön meg
azt nem tudnám elviselni
hogy valaki miattam

csak így tudsz visszanézni

a szem festéked elmosódik
(ritkán ugyan de kifested magad)
míg én ugyanabban a városban valahol részegen fekszem
szakállam idegen

illatokkal tele :
kétely hazugság
de ugyan abban a szarban por fészekben
álló vízben itt -ragadtan

Szóban. Üvegekben.

                                             krisztinkának

eldobtam
az üveget belsőszervek és
tükrök közé

volt egy árnyék is ott

ha jól megfigyelted ha kellő szögből nézted
látható volt

rendes árnyék

nem képletesen  -
árny aki kabátjától szabadulna
hogy szabadulna?
ha tud

majd szól -

addig viszont semmi jónak
nem lesz
elrontója

hogy az életéből hiányzik a test -kérdi -
hol az igazság
istenem -

: szóban! vetem esetlegesen oda -
a szóban.

Meg :

színes üvegekben.

Honnan?

                                                        jelek,színek, játék
                                                        ez, töprengek olykor,
                                                        végleges lezárása
                                                        nincs semminek. (Bobrowski)


falakra írom a neved
egyre több név
egyre több tér
mind az én művem

és égig érnek
ha penészesen is meg undorítóan
merednek ránk
az enyém

mint mű mit befejez az emlékezet
ecset és vonásai a vonalaknak
a grafit csendes kopása
ahogy elmúlik

ahogy mulandóvá válik
hogy szemrehányás és számadás
hogy elkerüli a tekintet a félreértést
amit TE és a téged körülvevő

világ teremtett --- megteremtett
hát menj el
falmentén -érintve a falat -érintve neved
menj. Aztán honnan érkezel?

Fel, majd jobbra el

onnan majd egy lépést hátrább kell állnod
szó nincs arról hogy én elmozdítanálak megszokott
helyedről azt ne -ne gondold csak azt ne gondold
ne merészeld

így is úgy is látni fogja az utánad érkező
a nyomokat
sietni kell olvad a hó bár hideg tavasz lesz
azért olvad -hogy nem veszed észre?

más
(r)ég látna észre venne belebambulna ebbe
a mozdulatlan tájba mozdulatlanságba
hogy a távoli hangok(vonat, autó és varjak mindenben)
egyre távoliabbak hogy a célok -a kiszemeltek nem közelednek de egyáltalán -nem -

valójában mit akart? :
befeküdni minden egyes lábnyomodba -utánozni -
de nem sértő módon -nem -mert akkor kiöltötte volna a
nyelvét
és akkor minden vashoz(hinta, poroló, mely kapunak szolgált)
vagy fémszerűséghez odaragadt volna

olyan akart lenni mint te-
és hol vagy most? kérdezné -de már semmit nem
azóta eltelt elmúlt
így vagy úgy
elmúlt

el
aztán mondják ki be járkált
hogy olyan lett a lelke, mint egy hullaház.
ahol a cadavre exquis már a boncasztalon; a lelke
FEL, majd jobbra
el.

Ennyi marad majd

utána
tisztálkodás
és gondolatban újabb és újabb helyzetek
helyek  olyanok minden térképen elférnek
nincsenek árvizek
nincsenek katasztrófák
ott nem félnek

ennyi marad
27
visszajönni mintha nem történt volna meg
mintha nem történt volna semmi
nézd
ezt a követ :____
neked hoztam
megvéd -de hát nem bántanak -azért soha nem tudhatod -mert vannak akikről nem lehet tudni -vannak
és akkor te se említsd őket

hiányozni fogsz -írod és mégsem hiszem
pedig írod -mindig írod

megfojt? mert ha nem akkor nem valódi
akkor minden meg és meg nem történik

ennyi marad -fésű -reggeli zuhany -víz -eleinte szokatlan  -
aztán jó -
nem moslak le magamról

Megnő. Közelít

havazik  betemet ma
holnap el
valahogyan mégiscsak ezt vártam
hogy a torok és a gyomor közötti erőviszony szűnjön
ha egészen nem is de látszólag
meg kéne kérni az

istent

hogy küldjön mindenből többet és ha fáj szóljon rá
többé már ne tegye
mert ha rosszul használják csak olyankor látszik
inkább érezhető
hát itt valami nagyon elromlott

bársony és rozsda

hogy kerültök ide
és holnapra (amikor ugye el)
mindentől félek:
belsőterek -lépcsőházak korlátai melyek minél fennebb vannak
annál alacsonyabbak

megnőtt és most közelít

aztán betakar
de már nem úgy valami hiányzik a mozdulat
ugyan -az
a tárgyak is
valami mégis valami nincs rendjén

valami elromlott itt

nem borotválkozik nem lesz szép ugyan
már senki észre nem veszi
csak a nyomok
ebben a havazásban -igen-

pár másodperc

most tényleg abban lakik
a másodperc mánusában szüntelenül és
nem nyit ajtót :
leveri az almástálkát
mindig piros felével a földnek

és

nincs ebben véletlen -nincs
egyáltalán nincs

semmi

Megnő. Közelít.

mondják

ha piros ajtókeretben állsz
előnyösebb a profilod
így harminc felé
ezt is észreveszed -ugyan
és még csak nem is vagy öreg
látod?
az ilyes féle dolgokat hiúsággal kezeled
problémaként-akkor legyen megoldatlan
mint egyszerű feltárást csak mellékesen említem -
mondjuk elmúlt éjfél
valaki elmegy a hintákig
elvárásainknak nem felel meg
nincs fehér ruhában
de még csak szoknyát sem visel
szakadt kabát
téli
most ez az évszak van
hintázik
mondják reggelig

Akkor. Ez. Az.

akkor már havazott persze mint minden ez sem volt tartós reggelig megmaradhatott volna de nem is állt szándékában ez nem is volt számára igazán fontos márciusi havazással ünnepelte magát akár nem volt kemény tél gondolta hát csak ezért sem akkor sem most és akkor minden mi van jelen állapotában múlékony -hát ezért

akkor most nincs nyoma nevezzük ezúttal nyomtalannak illetve a latyak hogy mindenünk átázik megjátsszuk hogy nem zavar ugye látod rajtam mert az látszik
úgy teszünk mintha nem de ugye igen -ez az állandósult olvadás