Ugyanaz

egy városban élünk
ugyanazok a gondjaink vannak
(belőlük nem kevés)
mindketten ugyanazt a bort isszuk

száraz és vörös
mindketten ugyanazokkal az eszközökkel
bántjuk egymást mégis mintha
nem ugyanazokért a célokért

még át kell élnünk egy pár kudarcot
együtt de nem azért mert a logikát
és a józan észt meghazudtolva
ketten mégiscsak erősebbek lennénk

nem hanem így vagy úgy  erre vagyunk rákényszerítve

majd a fogkefém elhozom
ilyen egyszerűen ér véget de
még van egy pár vers
jól irányzott hazugság

nyugtalanságok mert így volt ez felépítve
hazugságokra hamis mondatokra átalvatlan éjjelekre gyomor és egyéb testi megnyilvánulásokra versekre
senki úgy nem volt kegyetlen és valahogy mégis kegyes --
fordulj meg látod

a falon más táncol én
lennék amúgy a férfi
e különös háromszögben te vagy a nő
aki előttem van és

egy másik akit épp lábammal tartok hogy le ne essen
hogy nem sérüljön meg
azt nem tudnám elviselni
hogy valaki miattam

csak így tudsz visszanézni

a szem festéked elmosódik
(ritkán ugyan de kifested magad)
míg én ugyanabban a városban valahol részegen fekszem
szakállam idegen

illatokkal tele :
kétely hazugság
de ugyan abban a szarban por fészekben
álló vízben itt -ragadtan