Más tájak felett

Ha gondolok rá, itt van;
Itt -
a mellkasom mögött.
Ha az ő szavait használom,
akkor
Itt -
a torkomban: elszorul,
de ott van.
Nem a képzelet teremti meg,
bár nagy szerepe van benne -
a hiányzó részek kiegészítésében.

Lassan elfogyott,
lassan elfolyt belőle minden,
míg
csak ruhái maradtak.
Összetűrve.

Így túlnőtte magát mindenen,
Így mindennek részese.

Átváltozik.
Már nem lépked annyira nehézkesen,
Már -
mint aki súlyát vesztette,
szinte ellibben.
Innen el,
Más felhők,
Más tájak felett.

Őszi ablak

Ebből tényleg csak annyi,
h egy ideig enni nem kért,
aztán nehezen felállt az asztaltól,
tovább,
így jobb.
Akkor innen
tovább maradjon ott,
abban a kevés légmozgásban -
kérdezi -ugye én is látom, ahogy mindennek elmosódik a
körvonala,
ahogy minden mennyire nehezen felismerhető -
 -Igen -mondom -
de semmi nincs -gondolom,
csak megint ősz.