Pontokból

Miként lehunyt szeme mögött pontokból összerakódik,
Mint a fény játéka, egymásba igazít,
Ó
Valami ismeretlen arc,
Valami mozaik,
Ó,
Csak más legyen, mint elhibázott ébredések-
Talán reggelig.

Csak én

                                                       Vagyok ember, minden egyéb isteni(Beckett)

Tartok tőle,

Hanyagságom messzire engedi.

Innen.

Figyelmetlenségem más irányba vezeti,

Holott türelme végtelen,

Múlandó dolgokból áll

Össze.

Így kedvezőtlen,

Így ebben nincs hely,

Akkor meg nem tudni,

Hol van bárminek is a közepe,

Hogy honnan indul,

Merre halad,

Vagy halad -e egyáltalán,

Hogy elindult -e,

Vagy csak cél nélkül mozgásban van?

Ha teszi is, miért minden nap --

Szóval messzire,

Szóval megtörténhet,

Annak hangja van,

Akkor forma létezik,

Épp csak meg kell nevezni,

Nevet adni neki --

Hinni

Benne, hogy tényleg megtörténhet, hogy egyszer csak

Felfedi magát;