Töredékek

1.
egy ideig nézte,
sokáig állt így mozdulatlan -mintha nem hinne a szemének.
-Én vagyok! -mondta az érkezőnek.
Mintha egyszer és mindenkorra szerepet cseréltek (volna):
ki kinek az életébe érkezett?
annyi év után.
 -Én vagyok! és számolni kezdett, csak úgy,hogy e két szó
után megtörje a csendet.
Közben azon gondolkodott ki is az az én.

2.
hogy ott mi lesz? jobb híján nem lesz semmi.
esetleg majd másképp látja át.
tisztábban.
ez az előnye, ha egyedül maradok.
hogy tisztább, élesebb a kép.
érthető az ok -okozat.
elfogadhatóbbá teszi.
azzá alakítja -esetleg megszépíti az emlékezés.
de nincs az sem. mármint.
nem emlékszem.

3.
egyszer csak észreveszem, minden véges, és
hogy egyben minden eltörik.
szilánkokra.
mi valamikor egész volt és teljes,most csonka és használhatatlan.
nem felel meg semminek.
új szolgáltatása lesz esetleg.
más szokásokat fog felvenni;
más,
ismeretlen helyen,
aztán egyszer csak elfelejt beszélni.
szégyelli,
illetve nem érdekli,
ahogy engem sem érdekelnek -
más tájak, és más emberek.

4.
(legtöbbször) a reggelek elviselhetetlenek,
amikor még nem kezdődött el semmi,
az első nekifutás, hogy aztán most végre
rendbe szeded magad.

felkészülök a délutánra.
valahogy ennyiből áll az egész
jövőképem -
(hogy pár óra múlva minek kell megtörténnie,
kigondolom előre, de aztán mégsem az lesz)
tudom.
szóval ezek között az órák között kicsit színét veszti a szemem.
beleragadok a délelőttbe.
és csak nagyon nehezen lépek túl azon. és persze
magamon.

Már csak szavak

csak szavak,
csak ez a test felel,
csak észre ne venni,
csak egybeolvad minden a hátterével -
csak most ne válaszolni -egy darabig -,
míg feljutok odáig,
honnan leesni már nem lehet,
csak elrepülni, csak kiszállni,
mindent valami olyan helyről nézni,
ahonnan már semminek nincs kiterjedése,
csak így,
egyre feketébb,
csak egyre így lenni,
csak valahogyan lenni.
Már.

Hosszú

Hosszú,nagyon hosszú leveleket szerettem volna, hogy forma ne is szóljunk egymáshoz, hogy egy másik síkon lépkedjünk, hogy mindig várnom kelljen,és neked ugyanúgy.
Úgy gondoltam így lesz egész. Teljes. Valahogy így lenne elviselhetőbb.
Kérdezném ismered-e a helyet,ahol most lakom,te meg válaszolnál, persze,térkép nélkül is megtalálod
Kérdeznék. És válaszolnál.
Persze. Pontosan úgy,mintha élnél.

Jan 22, jan 23

ezt már tegnap el kellett volna,
de meglehet tegnap nem voltak megfelelőek a körülmények,
h valami tévedés lesz, hogy
itt valami tévedés van,
onnan kezdve,
illetve innen, minden elromlik,
h valami nagyon más fele halad,
h olyan visszafordítani nem lehet,
ha egyszer elindult lefele,
onnan már nem hogy nehezen,
hanem egyáltalán nem lehet  ---

ott benn
arra irányul minden,
még ugyan türelmes, de a
belsőszervek már észrevehetően
szolgáltatásuknak nem is annyira megfelelően,
inkább kívül esnek,
illetve szét,
elromlanak,
ki kellene cserélni,
mint elromlott gépek alkatrészeit,
szóval ott benn,
valami nincs rendben,
hirtelen, észrevétlen romlott el,
azt hiszem ott,
amerre minden haladt,
arra indult,
befele.
onnan tovább,
már nem hogy nehezen,
hanem egyáltalán nem lehet.

Konyhám közepén

keresztbe tett láb, ennyi hát,
ennyi, közte minden,
minden mi elfolyik,
majdnem észrevétlen,
oda,
barázdált arcodra, ahogy befordulsz,
senki nem fog úgy ezentúl,
majd mindenben ezt keresem, ó,
keresem
kamaszos zavarral -mivégre -kérdezem -
felnőttesen -íme -
hát persze,
mondjuk hát el -igen.
harminc évesen.

Nem, ebben most nem te választasz, nem így tevődik fel.

Mint a szél.

Olyan volt, amilyennek épp tetszeni akart,
olyan,
ha akartad életed végéig benne maradt,
abban,
amit már előre nem is hogy kitalált,
magára öltött,
mint ruhát,
szokásaihoz híven,
szenvedélyeihez, h attól már ne függjön,
persze korántsem voltak, károsak az egészségére,
nem fizikai dolgok ezek, ha úgy tetszik a test ebből semmit fel nem fogott,
na igen,
nem úgy a lélek.
hát persze főleg ha akadt,
mert benne maradt pszichózis alatt, olyan volt,
amilyennek tetszeni,
de ebben az esetben már nem is ő irányította, illetve,
h
épp magán vesztette el az irányítást.

tudta,

h

mit tesz, csak épp ellene, h semmit csinálni nem tudott, holott akart,
mindenben részt venni, amíg
ki nem derült,
apránként lett látható,
de akkorra már késő -
ráébredni, h itt minden (halott)
h minden valami másból volt()
ha nem is ellen, de
segítségére semmiképpen,
                                 
h,
ami egyszer volt,
az legfeljebb más formában,
de olyan, ha egyszer el,
Akkor vissza nem jön. soha többet.

Más tájak felett

Ha gondolok rá, itt van;
Itt -
a mellkasom mögött.
Ha az ő szavait használom,
akkor
Itt -
a torkomban: elszorul,
de ott van.
Nem a képzelet teremti meg,
bár nagy szerepe van benne -
a hiányzó részek kiegészítésében.

Lassan elfogyott,
lassan elfolyt belőle minden,
míg
csak ruhái maradtak.
Összetűrve.

Így túlnőtte magát mindenen,
Így mindennek részese.

Átváltozik.
Már nem lépked annyira nehézkesen,
Már -
mint aki súlyát vesztette,
szinte ellibben.
Innen el,
Más felhők,
Más tájak felett.