Honnan?

                                                        jelek,színek, játék
                                                        ez, töprengek olykor,
                                                        végleges lezárása
                                                        nincs semminek. (Bobrowski)


falakra írom a neved
egyre több név
egyre több tér
mind az én művem

és égig érnek
ha penészesen is meg undorítóan
merednek ránk
az enyém

mint mű mit befejez az emlékezet
ecset és vonásai a vonalaknak
a grafit csendes kopása
ahogy elmúlik

ahogy mulandóvá válik
hogy szemrehányás és számadás
hogy elkerüli a tekintet a félreértést
amit TE és a téged körülvevő

világ teremtett --- megteremtett
hát menj el
falmentén -érintve a falat -érintve neved
menj. Aztán honnan érkezel?

Fel, majd jobbra el

onnan majd egy lépést hátrább kell állnod
szó nincs arról hogy én elmozdítanálak megszokott
helyedről azt ne -ne gondold csak azt ne gondold
ne merészeld

így is úgy is látni fogja az utánad érkező
a nyomokat
sietni kell olvad a hó bár hideg tavasz lesz
azért olvad -hogy nem veszed észre?

más
(r)ég látna észre venne belebambulna ebbe
a mozdulatlan tájba mozdulatlanságba
hogy a távoli hangok(vonat, autó és varjak mindenben)
egyre távoliabbak hogy a célok -a kiszemeltek nem közelednek de egyáltalán -nem -

valójában mit akart? :
befeküdni minden egyes lábnyomodba -utánozni -
de nem sértő módon -nem -mert akkor kiöltötte volna a
nyelvét
és akkor minden vashoz(hinta, poroló, mely kapunak szolgált)
vagy fémszerűséghez odaragadt volna

olyan akart lenni mint te-
és hol vagy most? kérdezné -de már semmit nem
azóta eltelt elmúlt
így vagy úgy
elmúlt

el
aztán mondják ki be járkált
hogy olyan lett a lelke, mint egy hullaház.
ahol a cadavre exquis már a boncasztalon; a lelke
FEL, majd jobbra
el.