Már csak szavak

csak szavak,
csak ez a test felel,
csak észre ne venni,
csak egybeolvad minden a hátterével -
csak most ne válaszolni -egy darabig -,
míg feljutok odáig,
honnan leesni már nem lehet,
csak elrepülni, csak kiszállni,
mindent valami olyan helyről nézni,
ahonnan már semminek nincs kiterjedése,
csak így,
egyre feketébb,
csak egyre így lenni,
csak valahogyan lenni.
Már.

Hosszú

Hosszú,nagyon hosszú leveleket szerettem volna, hogy forma ne is szóljunk egymáshoz, hogy egy másik síkon lépkedjünk, hogy mindig várnom kelljen,és neked ugyanúgy.
Úgy gondoltam így lesz egész. Teljes. Valahogy így lenne elviselhetőbb.
Kérdezném ismered-e a helyet,ahol most lakom,te meg válaszolnál, persze,térkép nélkül is megtalálod
Kérdeznék. És válaszolnál.
Persze. Pontosan úgy,mintha élnél.

Jan 22, jan 23

ezt már tegnap el kellett volna,
de meglehet tegnap nem voltak megfelelőek a körülmények,
h valami tévedés lesz, hogy
itt valami tévedés van,
onnan kezdve,
illetve innen, minden elromlik,
h valami nagyon más fele halad,
h olyan visszafordítani nem lehet,
ha egyszer elindult lefele,
onnan már nem hogy nehezen,
hanem egyáltalán nem lehet  ---

ott benn
arra irányul minden,
még ugyan türelmes, de a
belsőszervek már észrevehetően
szolgáltatásuknak nem is annyira megfelelően,
inkább kívül esnek,
illetve szét,
elromlanak,
ki kellene cserélni,
mint elromlott gépek alkatrészeit,
szóval ott benn,
valami nincs rendben,
hirtelen, észrevétlen romlott el,
azt hiszem ott,
amerre minden haladt,
arra indult,
befele.
onnan tovább,
már nem hogy nehezen,
hanem egyáltalán nem lehet.