Hagyom

Mindig más, és mást akar,
feltámadás,
széles tereken,
h mindenki észrevegye,
részleteiben is,
h ne maradjon le -
pontosan megfigyeli,
h ezt hogyan kell csinálni,
h kéz a kézben -persze -
soha nem lehet több, mint amennyire hivatott.
Minden a maga medrében folyik.
Tovább.

Így.

És ha nem marad más,
melléd esve,
mint kit golyó talált,
háttal a földön,
az ég felé -szólni kellett volna -
elmondani,
h mindenből mi maradt,
h a folyamat,
most is működik -dolgozik -,
ami volt, lassan elmúlik.
Elfolyik.
Tapéták alatt.
Falak repedésein.

Ma

Ma épp te,

H miről tetszik,

Ezt még félve ugyan.

Hát, amiről eddig,

H miként kell ebből kilépni -mármint -

Az ég alól,

Az ég alá,

Olyan, h van benne minden,

Épp egy kevés méltóság,

Vagy épp, valami más -

Amit ma még látsz,

Az holnapra homályos,

Később kinövi magát,

Fel -fel, rengeteg.

Ócska holmi kacat között lépeget.

Mivégre?

Minden izom megfeszül,

Egyezményes jel,

Valahogy így a nagy

Igyekezet.

Mivégre? -kérdezem; holnapra szebb,

Vagy inkább csak más legyen.