Ablak

Aztán, én magam megyek oda, és

Elkezdem kapargatni a falat, félretolok mindent,

Elmozdítok mindent megszokott helyéről,

Kizökkentem a világot egyensúlyából,

Ma valahogy így, és ezentúl minden –

Nap.

Szóval itt másabb színe van a falnak.

Nyilván el volt takarva, nehogy megzavarja a harmóniát

Egy kép:

Ernyővel kezében áll egy lány háttal, plakátot néz,

A plakát nem látható,

A plakát egy vak ablakon,

Nem lehet,

Nem szabad belátni,

Téglával beépített.

Valaminek a színhelye volt, lehetett.

Érthetetlen a változás –hogy ne legyen

Látható, ez is előre, egy jó ideje kigondolt.

Ablak, mint lélek, az is bevakolt.

()

akkor találjuk meg ebben a mozdulatlanságban
azt a kevés nyugalmat,
igyekezzünk csendben maradni, van,
hogy a hang mozgásra bírja a már
beállított kirakatot : polcok, képek, könyvek, ízlésesen elrendezve,
 megközelíthetetlen,
vagy csak egyszerűen nem érdekes,
nézzük a már említettet, nem kizárt, jó,
ha van a háztartásban,
még jól jöhet,
előre nem tudni igazán.
Nyugalom. Ebben a mozdulatlanságban. Érzed?
ugye félted.
Féltened kellene.

Azt, nem

1.
Nyilvánvaló volt,
felmentem hozzád, fölösleges dolgokat mondtunk egymásnak,
már azt sem akartam, h az ágyig eljussak,
nem,
ott a konyha asztalon tettem meg, amit mondod,
eddig más nem,
majd a fürdőben,
és amikor kevésbé éreztem magam erősnek,
akkor,
csak akkor
voltam hajlandó az ágyadban -
reggel:
észrevétlen elmentem, 
h maradj egy olyan emlékkel, amit valószínű,
már nem ismétlek meg.

2.
Miután egész éjszaka benned voltam derékig,
és ez is a te döntésed volt, h befogadsz, vagy sem,
de ez annyira nem volt kérdés, h semennyire,
ez nyilvánvaló volt,
te hívtál,
nekem nagyon kedvem sem volt,
szóval,
miután épp csak kötelességem tettem,
hajtottam végre -
utána:
vettem 20 deka felvágottat,
és az is ugyanannyi boldogsággal töltött el,
ha nem többel, 
mert azt legalább megérdemeltem, de azt, h úgy legyünk,
mint két tárgy,
élettelen, semmit nem érző test, azt
Nem!

Nikotin

Az éjjel nappaliban cigarettát vásárolok.
Épp egy dobozzal.
Mire elszívom, gondolom,
ruhában vagy. Már. Mindenen túl,
mint lakatlan part, úgy
ismeretlen valószerűtlenségeivel.
Érintetlen. Mire elszívom.

Én. Aki az óramutatóját nem venném figyelembe,
Rászoktam rántani, észrevétlen, ha épp mellém teszed,
hallom hangját, ahogyan elrepül felettem,
ahogy az ellenszélben széttörik szilánkokra,
mellkasom érintve.
Idegen.
Szétfolyik bennem a part, a meder.
Senki nincs erre.
Miben keressem.
mire elszívom.
már messze.

mint nikotin mérgezett.
csak a csikkekben létezem,
meglehet, egy hamutál fenekén,
szédülten lépkedem. Árnyékom mellett.

Majd egy hajléktalan összeszed,
Megfürdet.
Az éjjeli nappali mellett.
Hol épp cigarettát vettem.

Peron

(Érkezési oldal)

Még van egy pár dolog,amit majd meg kell tennem,
kimosni a zsebkendőket,
gyors programon, kitenni, száradni, várni, hogy vége legyen,
mindenről letörölni a port, hogy a fény ne akadjon el, ne szűrődjön
semmin keresztül, hogy természetesen érkezzen.

(Indulási oldal)

Ma dohányfüstben alszom el,
majd kirajzolom a hiányzó részeket, kabátban,
ahogyan ma pont elment.
már rég nem az időjárásnak megfelelő, csak
a már megszokott szégyent,
azt takarja el.

A szív helyett

szóval,

ha maradt,

már pedig úgy tűnik,

innen nézve, h igen,

szóval, 

ha maradt benne egy annyi,

az a kevés,

szóval azt a keveset,

legyen olyan kedves,

gyűjtse össze,

seperje csak nyugodtan egy kupacba,

hordja össze,

mondom azt a keveset,

majd rejtse el,

ha már így a semmiből úgymond összekaparta,

szóval nyugodtan a szőnyeg alá,

h ne lássék,

h ne legyen szem előtt,

h ne legyen útban,

ha már így erejéből kitelt ugye,

azt a kevés

        emberséget

vagy micsoda,

ami maradt benne,

szóval 

azt őrizze meg,

még ha így a szőnyeg alatt is egyszerűen, szóval, akkor azt már ne engedje el.

vigyázzon rá,

nyilván

nem maradhat észrevétlen,

innen már alakul,

működik,

odakap a melléhez, ott nyilall bele, 

vagy valami ilyen, olyan

mintha működne, 

a szív helyén,

a szív helyett.

Chesterfield

figyelek. most itt a víz mellett.
ez konkrét.
víz és én nézem. nem zavar.
nincs mi, olyan -
mozdulatlan.
előtte az eget, az más, olyan -
örökös mozgás -
ban.
van.
az olyan, mintha 
nyugtalanítana,
nem igazi,
mindig változik, változtatja alakját,
innen nézve valószínű azért ,
mert távoli,
szóval, ami konkrét :a vizet nézem,
illetve, ami a vízen
tükröződik,
szóval az eget.
a víz engedelmeskedik a gravitációnak.
nézem, ahogy úszik benne
minden, alkalmazkodik. 
innen nézve tovább.
egy cigarettás doboz partra száll,
benne vizes cigaretták.

Fűtőtestek meghibásodása, tavasz

Például, h csak egyet mondjak, persze mondanom sem kell,

kellene, lehet, szabad illik, igen,

a fűtőtest,

hidegen,

mondjuk ki végre, ez a fűtőtest nem melegít,

nem felel meg annak, amire kitalálták,

alá kellene bújni, meg kellene bütykölni, h bütykölje az

isten,

mert ez most mindenkivel kibaszik,

leszedni, kitakarítani, meg ilyenek, a levegőt ki kell belőle

ereszteni,

mert attól, hozzáértők, így mondják attól, van az egész,

attól a meghibásodás, attól hideg, attól vagyok én is az,

meg kell várni, mondják, meg kell várni a tavaszt,

rendesen várni kell, nézni az eget, h ez most ténylag az, hogy ilyen a tavasz,

elképzelhető, ilyen,

ki kell menni az udvarra, ott kell, igazán onnan érkezik, közelít, utban van,

csak most ne akadjon el, csak most ne gátolja a rozsdás víz, ami kifolyt,

folyik a rozsdás víz folyik, így még sose folyt, pont most, pont, ebben a

pillanatban,

amikor épp kérni szerettem volna, ezt, h ne tegye, és mégis, csak

azért is mindent elönt,mindenkivel

kibaszik,

például, h csak egy példát mondjak, mint a fűtőtest, h hideg marad,

le kell szedni a szelepeket, gondos kezek, gondoskodást igényelnek,

beszélni kell hozzá,

ki kell taláni, ha bántja mi is az, mitől ez a meghibásodás,

miért, h nem figyeltünk kellőképpen rá,

miért, h most egy roncs, úgy áll a helyzet, h most egy roncs,

egy rakás szerencsétlenség,

kicsit elkéstünk a figyelemmel, nem figyeltünk oda,

nem vigyáztuk azt úgy ahogyan kellett volna, rá,

miért, hát csak azért,

h ott van, de mindegy is,

mert van,de nem az, nem erre találták ki, így csak egy jel, jelzés,

h volt, egy

szeglete a múltnak, ami már nem az, ami nincs, innen, nézva, ha

körbejárja az udvart, majd a szobát, már nincs, csak rozsdás víz,

azzal van teli, tele, rozsdás, semmi mást nem látni, eltakar, elönti

épp amikor szerettem volna kérni,

csak annyit, engedje figyelnem a tavaszt, az égből, onnan, ha érkezik.