Így,

hát esik az eső,

mintha jártam volna már itt,

itt voltam, de akkor még nem tudtam,

hogy a festék ilyen könnyen lemosódik az arcunkról.

a tócsák, melyek az eső miatt észrevétlenül lettek,

most szemfestékkel vannak tele,

Így,

esik, és ez nem olyan, ami csak úgy elmúlik,

nem olyan könnyű, ez most nem múlékony,

mindent magunkra aggatunk, olyanok vagyunk,

mint akiket kihasználtak, pontosabban elhasználtak,

szeretném arcom eltakarni, 

most az egyszer ne lásd, hogy fáj,

hogy ott valami van benn, 

valami, mintha elmozdulna,

mely mintha visszakerülne, ha p(f)ontos lett volna,

és okkal meghatározva. Az Eső!

Hommage

Lábfejét áztatja, mondja, úgy jobban hat a gél.
Ordít, hogy a kurva komcsik seggbe akarják,
Akarják! Dehogyis -nyugtatja gyereke, akire
Nem ismer rá.

Tudatát módosítják, magánkívül van,
Ha összeesne, akkor sem lenne semmi,
Kavicsokat gyűjt, az megnyugtatja, ordít,
Azt hiszik őrült.

Már -már ő is elhiszi magáról,
Egy darabig ellenáll, de erő forrásai végesek,
Csontjait félti, és hogy bármikor lemehet  térdéről a bőr,
Az arcáról soha, onnan nem.

Nem ismeri az órát, ha kérdezik nem felel.
Hallgat, mint aki megnémult,
Tisztességes gondolja, eddig senkit nem csapott be.

Plakátokat aggat,
Az eget fürkészi, észreveszi, hogy lába előtt kinőtt a fű,
Majd elviszik.

Bekötik szemét, eltéved, elszédül,
Most mintha szégyellné magát,
Most az egyszer a testét.

Nem vágja borotva, sebei hamar gyógyulnak,
De ottmaradnak a hegek, mossa,
Szappan elkopik, óra megáll.
Eltelt felette az idő, nem vesz róla tudomást.

Első emelet. 27es kórterem

a)
kérdem (utoljára), hogy mint áttetsző vízió -
Ki vagyok?

b)
lemezek közé esnem most
nem szabad
nem szabad hinni hogy
bármi megtörténhet : nincsenek fehér szárnyú
angyalok
nincsenek
ahogy csodák sem
a tengerész elutazott
itt semmi sem történhet úgy
ahogyan történnie kell
mert
nézd meg nézd meg

c)
azt a középkorú férfit
nincsenek elvárásai
ellenben kockás a zoknija
sakkot ad
előre tolja képzeletbeli gyalogát
erős szerkezet
inas keze halványkék erekkel szőtt
pulóverén felírat - így él -
állítja az írás
míg elolvasod meglesem a melled
és látod
a középkorú férfit
nem siet ráér
Mindenre van -marad ideje.

d)
Nincs mit kezdenem a mondatokkal!
Megvan pedig mindegyikük fontossága.
Fontosak.
Valahol, valamilyen helyzetben már elhangzottak,
Akár egy fóliázott ablak alatt.
A közlés szándéka meghatározta,
jelentőssé tette.
Némely felismerhető.
Meztelenül állnak.
Jelentésüknél nincs is bennük több.
Főleg ilyen körülmények között.
Főleg ilyen délelőtt -

ELINDUL EGY EMBER
ablakból nézed (a 27es kórterem előnye : embereket látsz, a fólia az ablakon nem takar el mindent).

ha megérkezel

nem kell csengetned majd
itt állsz az ajtóban
holt
fáradtan majd

segítségért nyújtod kezed majd
valami fényes
arcod válassza kérnél
egy pohár vizet majd

de már nincs erőd majd
ágybafektetlek nézlek
hosszasan
a víz ellepi a konyhát majd

elzárom a csapot
elzárok mindent
nem zavarhatnak most téged
lábujjhegyen járok

ezentúl mindig

Redukció

Holt volt,
Holt nem volt.

Ugyanaz

egy városban élünk
ugyanazok a gondjaink vannak
(belőlük nem kevés)
mindketten ugyanazt a bort isszuk

száraz és vörös
mindketten ugyanazokkal az eszközökkel
bántjuk egymást mégis mintha
nem ugyanazokért a célokért

még át kell élnünk egy pár kudarcot
együtt de nem azért mert a logikát
és a józan észt meghazudtolva
ketten mégiscsak erősebbek lennénk

nem hanem így vagy úgy  erre vagyunk rákényszerítve

majd a fogkefém elhozom
ilyen egyszerűen ér véget de
még van egy pár vers
jól irányzott hazugság

nyugtalanságok mert így volt ez felépítve
hazugságokra hamis mondatokra átalvatlan éjjelekre gyomor és egyéb testi megnyilvánulásokra versekre
senki úgy nem volt kegyetlen és valahogy mégis kegyes --
fordulj meg látod

a falon más táncol én
lennék amúgy a férfi
e különös háromszögben te vagy a nő
aki előttem van és

egy másik akit épp lábammal tartok hogy le ne essen
hogy nem sérüljön meg
azt nem tudnám elviselni
hogy valaki miattam

csak így tudsz visszanézni

a szem festéked elmosódik
(ritkán ugyan de kifested magad)
míg én ugyanabban a városban valahol részegen fekszem
szakállam idegen

illatokkal tele :
kétely hazugság
de ugyan abban a szarban por fészekben
álló vízben itt -ragadtan

Szóban. Üvegekben.

                                             krisztinkának

eldobtam
az üveget belsőszervek és
tükrök közé

volt egy árnyék is ott

ha jól megfigyelted ha kellő szögből nézted
látható volt

rendes árnyék

nem képletesen  -
árny aki kabátjától szabadulna
hogy szabadulna?
ha tud

majd szól -

addig viszont semmi jónak
nem lesz
elrontója

hogy az életéből hiányzik a test -kérdi -
hol az igazság
istenem -

: szóban! vetem esetlegesen oda -
a szóban.

Meg :

színes üvegekben.