2012. március 24., szombat

Első emelet. 27es kórterem

a)
kérdem (utoljára), hogy mint áttetsző vízió -
Ki vagyok?

b)
lemezek közé esnem most
nem szabad
nem szabad hinni hogy
bármi megtörténhet : nincsenek fehér szárnyú
angyalok
nincsenek
ahogy csodák sem
a tengerész elutazott
itt semmi sem történhet úgy
ahogyan történnie kell
mert
nézd meg nézd meg

c)
azt a középkorú férfit
nincsenek elvárásai
ellenben kockás a zoknija
sakkot ad
előre tolja képzeletbeli gyalogát
erős szerkezet
inas keze halványkék erekkel szőtt
pulóverén felírat - így él -
állítja az írás
míg elolvasod meglesem a melled
és látod
a középkorú férfit
nem siet ráér
Mindenre van -marad ideje.

d)
Nincs mit kezdenem a mondatokkal!
Megvan pedig mindegyikük fontossága.
Fontosak.
Valahol, valamilyen helyzetben már elhangzottak,
Akár egy fóliázott ablak alatt.
A közlés szándéka meghatározta,
jelentőssé tette.
Némely felismerhető.
Meztelenül állnak.
Jelentésüknél nincs is bennük több.
Főleg ilyen körülmények között.
Főleg ilyen délelőtt -

ELINDUL EGY EMBER
ablakból nézed (a 27es kórterem előnye : embereket látsz, a fólia az ablakon nem takar el mindent).

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése