2016. január 30., szombat

Mielőtt

És egyenes háttal
Továbbállok.
Eldöntöttem, és tényleg sokkal könnyebb,
Nem kell sok mindent vinnem,
Egy Oravecz könyv megteszi,
Egy fogkefe meg fogselyem,
Aztán annyi,
Semmi más nem kell.
1972 szeptember.
És tényleg magamra figyelek,
Önzően, befelé fordulok,
Mire megszokom ezt a várost,
Már nem benne ébredek.
Hogy már nem közös.
Illetve már ez sincs.
Nem fontos.
Rendben.
Megyek.

2016. január 5., kedd

Nem tudom



1.
ezekben a napokban,
el akartam mesélni,
miben tévedtem el,
hogy mi az, ami lényegében felemészt,
amivel nem tudok mit kezdeni,
hogy elromlott, már nem az igazi,
már nem felel meg szolgáltatásának,
hogy nem végzi, amire kitalálták.
valami közbeállt.igen.
olyan, hogy van, de minek,
hogy kérdezni szerettem volna,
akár magamtól is,
ha elrontottad, miért nem javítod meg, vagy én,
magamról,
már többet nem szeretnék,
hogy fáradok,
ettől meg érzékenyebb leszek, és hogy rég nem sírtam,
pedig sokat gondolok rád.
önzően.
birtokolni szeretnélek,
hogy ez rontja el az egészet.
ebben tévedtem el.

2.
az a kevés nyugtató, amit estére bevettem,
hogy aludni tudjak,
a fejemben valamennyire rendet tett,
de
most mindaz, ami ott rendellenesen működött,
az most lejjebb megy.
eddig csak a torkomban,
de már a mellkasom, gyomrom,
és egyre lejjebb és lejjebb,
ennyire le már nem is mehetne,
és most szétfolyik alattam,
a szőnyegen.
a szőnyeg alatt meg persze,
egy szilánkokra tört élet hever.