(Voltam)

voltam csak folt a város felett
ma már az sem
hogy felültem épp itt égek el -
ami mégis marad:
azok csak tárgyak --utánam--

ha kiabálnak -fojtott hanggal
mintha szégyellnének

leverem a hamut magamról
orromból kifújom a még ottmaradt csillagaport
a házak tetején
lépkedem
mintha csak ez volna
mert voltam folt

fentről nézve

az is mindegy. Ami maradt,
már nem szerves: halott anyag.

A vaku

akkor is egy kicsit megijedtünk
amikor csak a vaku maradt
az is valami kopott festékétől megvált tömbház tetején
majdnem elsírtad magad -gondoltad -ugyanazok a
gecik
amiért a szégyen összeköt
vagy valami ilyen
ehhez hasonló

aztán már nem vagy inkább másképp
mégis
néha rajtakaplak hogy kezed lassan ugyan de a boldogságot keresi
(ugyanazon  a helyen)
ott a szív nem dobog vagy csak kihagy néha adott esetben megáll
hogy aztán újra és újra végezze a nem mindig neki kijelölt munkát

akkor viszlát -a szél mindig ugyanaz
                    -mindig reggel
mint te is mindig láthatatlan marad
de nem nyomtalan