ma mégsem

ma mégsem úgy érkezel,
kockás zokniban,
ma egyáltalán mondod , nem
lehet, és halkan mondod,h
jobban figyeljek
rád,
mert mondod magamra épp 
eleget,
szóval ott maradsz, ma nem
érkezel.

nem teheted, mondod, és ez az
egész amúgy is
értelmetlen, jobb volna,
ha nem lenne,
túlságosan
időigényes,mert másképp 
 veled nem lehet,

ma mégsem úgy,
ahogy elképzeltelek,
h te jössz sietve, esőben,
az utcán senki, csak te,
de téged is csak az esőernyőről 
ismerlek meg, mert
fentről nézlek,
mint az istenek,
szóval, -ma

mégsem érkezel,
vizesen, kockás
zokniban, ernyővel kezedben,

Pest felett visszatükröződik az ég

szemébe kerül a por,
napokig nem látni tisztán,
h ki vagyok,
nem tud dönteni,
ki kellene mosni, tisztára,
de valahogy arra
erejéből nem telik,
h eljusson -
az ágyától a csapig ---


szóval fenn, innen nem is látni,
szabad -
szemmel -
szóval a felhőket kergeti,
meglehet, egyet leemel, látod,
mert a képzelet szülte,
magát a teret,
magát az időt,
h ne takarja a Napot. zsebében tartja.
az övé.
elhasznált rongyos zsebkendő.

Lélek -tükre -más hülyeségek

félre nézel, olyan, mintha azt várnád,
h valaki rajtakap, meg aztán a fejed is
rázod, borzolod a hajad, olyan forma, h
takarja az arcod, h szégyelled magad,
A semmiért,
egészen természetes, ami kiváltható,

hangtalan mész oda, feltűnés nélkül,
kikölcsönzöd, ilyen egyszerű,
így adják bérbe, majd vissza -
viszed, és valaki más használja fel.
meglehet el.
nincs olyan, h köztes.

h igen is, meg nem is, bár jobb szeretem
a dolgokat a nem tudom szemszögéből
nézni, hosszan,
jobb szeretem, ha a hajszálaid leszeded a vállamról,
jobb szeretem, ha valami a tiéd, akkor hozzád
tartozzon, h viseld magadon.

kívül estél :
kitaláltad, és most mint játékot játszod -furcsán
beszélsz, azt játszod, h
nem tagadod származásod, azt, h azt hazudod, h
román vagy, h kelet európai, h balkáni, h mindenkit
le akarsz fizetni, h bejuss, mint hívatlan

vendég, mint idegen,
h mindent csak részlegesen fogadsz el, h ami
ismeretlen, az továbbá nem érdekel,
h ezért -mondod -ezért kerülöd a tekinteteket, ezért
nézel félre, mintha szégyellnéd,
mintha nem is lenne

egyszínű a szemed,
mintha nem is lenne, egyáltalán szemed,
a lélek
-tükre, és
más
hülyeségek.

Látványpékség, ilynek

ha lemegyek kenyeret venni, nem jövök vissza.
ez ilyen, mára pedig nem volt más, ez lett volna,
persze, ez kicsit kibaszás.
maradok.
egy napot, legalábbis így gondolom.
most.
gyertya és fekete ruha. inkább öltöny. elegáns,
mint egy halott. meglehet túlöltözte az alkalmat. körbenézek.
nem illik.
magam látom. mintha fentről. én voltam az elkövető, meg aztán én voltam az áldozat is.
ugyanaz. 
a szoknya, virágokkal díszített, mint egy torna terem 12 után. az is mindegy.
szoknya kifeszítve, mint vászon,
amíg látsz, filmen keresztül, miként múlik el,
vagy tegyük fel, megsemmisülsz. elmész, de soha nem menekülsz,
repedezik alattad az aszfalt.
a múlt nyáron egy ég alatt,
a múlt nyáron a levesben ottmaradtak a könnyek, vagy mi az a sós izé,
azt ettünk. elegáns. mint egy halott kissé túlöltözött, nem illik az alkalomhoz.
figyelj, egy nő a vérnyomását méri,
a hangsúly mindig a nőn van, az teszi, az cselekszik, no, helyetted.
lemész akkor te?
látványpékség, meg ilyenek,
kenyeret venni? költözz el.

Kamasz naplójából

körberajzolom az árnyékom, 
ahogy ezt mint, és ameddig gyerek -
ként teszem, majdnem természetes,
mintha időközben felnőnék,
legalábbis az árnyék,
mondjuk, azt mindig figyelembe kell venni,
hogy honnan szűrődik be a fény,
mintha tereket választana szét,
magát a távolságot számokkal mérem,
ha nem is minősítek, épp csak
minőségét keresve összeteszem
(kezem), az adott vonalból
végül
ábra, az ábrából kép lesz,
abban hanganyag , valami ilyen,
mint folyamat,
pontok helyén számok, mint mérőeszköz.
a távolság (terek) mérésére,
én magam mindig középen.

aminek meg kell történnie.

ki állni az ég alá.
 reggel hat óra.
 átállítani az órákat.
 egy kicsit maradjon.
fel kelni.
miattad történjen.
 minden.
:
lemászni a marcipános tortáról.
 menni.
 aszfaltra olvad a cipő talpa.
 elesni.
 mindig arccal a földnek.
esés közben a könyök ne sérüljön.
 ne legyenek maradandó nyomai a reggelnek.
 havazik- mint himnusz után -havazik.
apa az eltört karácsonyfa díszeket miért fordítod a fal felé?

ha lesz

    opsz, kopogtatás nélkül is beengedlek, de
te maradj kinn, kívül mindenen, én úgy szeretem, 
ez áll szándékomban, itt benn rendetlenség van,
ki kellene takarítani, szellőztetni,
de így nem megy,
 a virágokról nem is beszélve, öntözni kellene,
amíg lehet, amíg nem elviselhetetlen,
a körülmény -
hogy szeretsz .

Berlin

ha konkrétan rám néz,
bár messze van, innen azért, persze nem tisztán, azért kivehető:
a szarát eszi.
gusztustalan, mégis -
csak lánynak tetszik lenni,
aránylag csinos, semmiben nem különböző,
lehet,
h a reggeli kávét balra, mindig balra kavarja

megszokás,
a látszatról nehezen való lemondás,
h elfogadás,
 csak ennyi.

nem kevés, de akkor miért teszi, amit tesz, rá kellene
szólni,
ahhoz nyilván messze van, kevésbé hallható, jelezni kéne,de
úgy, hogy ne legyen sértő,
azt meg hogyan? --kevésbé ismert. néha látni, nem kizárt összetévesztem valakivel, boltban vásárolt tejet, ez még önmagában nem ismertető -jegy -jel, mégis most segítene társítani -

ha konkrétan rám néz, intek neki.
amit most tesz azt ne tegye.
keressen nyugodtan más helyet. pl.
berlinben?

(magába)zárva

az idő, ahogy egyre inkább testet ölt, mert
az idő -mondjuk -ki te vagy (magad), ahogy
helyet keresel, ő is keres magának, ahogy
nélküle telt el, nélküle ér haza.

(magába)zárva.

mint egy tárgy, úgy befolyásolja:
mozdulatlansággal, örök, mint te (magad) vagy,
minden lázadás ellenére halad,
medrét keresi,

testet ölt,pontosak mozdulatai,
előre kigondoltak a cselekvésig:
gyerekként lehajol. Árnyéka kamaszodik.

7/hetes

szóval megtenni a szükséges lépéseket, ill amiket elvárnak társadalmi, ezáltal öncélú hirdetés, bekötni egy cipőfűzőt, kiszaladni a város szélére, leülni egy padra semmin nem elgondolkodni, h mi volna, ha, az nem is létezik, csak valami szemceruza egy kabát gallérján, ottmaradt nyom, elhagyott, letett jel, a rendszer, h ott minden működhet, ott kinn, ahová kerültél, kívül rekedsz, ezen a héten hetedjére, majd mindennap, aztán lassan beosztod, mint öregek, h az van, h mire megérinted elillan, ősszel, ha a köd nem is száll fel, h a köd megvéd,
ez a rendeltetése annak megfelel.
kockás pokróc a térden, mert fázik, az időre érzékeny. így van genetikailag kódolva, h megérzi, mert ez legalább van, a gondolataiban él, noha leszögeztem, h gondolni semmire nem szabad, nem ildomos. nem áll jól, görbe hát minduntalan, zsebkendőm keresem, h hol a csomó, amiben elakadtam, amire emlékeznem kell, kellene, és kellene holnapra valami más, valami olyan ami eddig nem igen volt, huszár és futóval egy újabb matt, és akkor egy új napra ébredni, pont adni ha nem is a szarnak, de magunknak, ezzel is telik, körbehugyozom magam, megjelölöm, itt a helyem, egy város szélen, egy padon, meglehet hinnék én vakon, de miben is, jaj igen az istenben, ez is tanít, az istenit, h valami káromkodás legyen, mondjuk alternatív
a,
mert járható út nincs. csak engedelmes láb, meg farok, mely a frontra furcsán reagál, de az legalább van, és nem olvad el csél -csap szeles havazással, illetve hóval, erre fel kell, szóval, ezek lépések, elhamarkodottak, ha reggelig maradok, akkor párnanyomokkal teli az arcom, hanem az mégis csak embertelen a játék, melyben részt veszel, h elhárítod az utolsó kortyot visszautasítod, nem nézel a fenekére, illetve csak arra a fenekére, h felfut a szem, körömlakk az ebédlőben, az asztalon, ahol ettél, nem is emlékszem mikor, hol harmadik személy egyes szám, és az is én vagyok,
a szag mindent körbejár beszívja beszívta a bőröm.
onnan a kimosni, esetleg kikanalazni a fájdalmat, mint kompótot, mint eszközt, gépezet, holott csak lépések, jobb a bal után elhagyni a mit is, a ruhát, abból kilépni, senki nem mondta h bátran, inkább félve, és féltve az életnek nevezett szart, ami ez esetben megérdemli a mindennapi kenyerét, verését,
mint testétől a halott,
h csak az aszfalt a tiéd, ami a lábad alatt,
mint egy zongora, nehezen, de megetetted, immár hetedjére.