Nikotin

Az éjjel nappaliban cigarettát vásárolok.
Épp egy dobozzal.
Mire elszívom, gondolom,
ruhában vagy. Már. Mindenen túl,
mint lakatlan part, úgy
ismeretlen valószerűtlenségeivel.
Érintetlen. Mire elszívom.

Én. Aki az óramutatóját nem venném figyelembe,
Rászoktam rántani, észrevétlen, ha épp mellém teszed,
hallom hangját, ahogyan elrepül felettem,
ahogy az ellenszélben széttörik szilánkokra,
mellkasom érintve.
Idegen.
Szétfolyik bennem a part, a meder.
Senki nincs erre.
Miben keressem.
mire elszívom.
már messze.

mint nikotin mérgezett.
csak a csikkekben létezem,
meglehet, egy hamutál fenekén,
szédülten lépkedem. Árnyékom mellett.

Majd egy hajléktalan összeszed,
Megfürdet.
Az éjjeli nappali mellett.
Hol épp cigarettát vettem.

Peron

(Érkezési oldal)

Még van egy pár dolog,amit majd meg kell tennem,
kimosni a zsebkendőket,
gyors programon, kitenni, száradni, várni, hogy vége legyen,
mindenről letörölni a port, hogy a fény ne akadjon el, ne szűrődjön
semmin keresztül, hogy természetesen érkezzen.

(Indulási oldal)

Ma dohányfüstben alszom el,
majd kirajzolom a hiányzó részeket, kabátban,
ahogyan ma pont elment.
már rég nem az időjárásnak megfelelő, csak
a már megszokott szégyent,
azt takarja el.