úgy kell

odafordulni, melléállni,
szóval,
a lány azért jött, h segítsen,

feldíszíti a karácsonyfát,

előtte viszont leszop,
h a lelked kiszopja,
így nevelték, azt is mondta,
csak már nem emlékszem
mikor pontosan,

vagy egyáltalán
láthatnám a szemed?
ha nem, akkor semmit nem ér,
akkor, mint az állatok;

a csillagot legfelülre, a fa tetejére,
a többit nyeld le.
boldog karácsonyt. kérlek.

Úgy tesz, mintha

nem venné észre,

h nem vesz róla tudomást,

mintha ott sem volna,

átnéz rajta,

közben látszik rajta, miért

h pont így tesz,

ezek emberi tulajdonságok,

a félelem,

ahogy odébb áll,

úgy találja ki, közben bántja, ha nem

rá, h valaki másra, megfogom,

de nem én vezetem,

magától

dől el, mint kártyavár, ha hozzáérek.

valamit mindig kitalál,

h elhárítsa,

valamit mindig elfelejt –nagyon is-

ért ehhez, többször csinálta már,

mint a képzelet

lemegy,

meglehet vásárolni,

most már összeszedettebb, rendszerezettebbek a mozdulatai,

a kezével nem tud mit kezdeni,

zsebre vágja,

aprópénzek csörrennek, dinár, vagy korona,

meglehet forint,

a határoktól függ, mint annyi más élettér –

h ez a korlát, ami nem engedi tovább:

tér, benne kirajzolódó vonalak,

h mindig ugyanaz az irány,

bántja, de nem egészen így van. És ez.

H nem történik úgy ahogy kitalálja –

ahogy előre elképzeli,

és nem azért, mert nem tartaná be

h inkább neki

Attól nem tud szabadulni, h csak részben igaz, és annak függvényében történhet csak meg,

úgy is mozog –takarékos- és el nem sieti, alapos, bár ideje szűkre szabott,

mint rajta a szégyenét eltakaró ruha,

épp csak azért, h eltakarja testének hiányosságait. Ezért.

Vasárnap és

furcsa arcok, sárga balon kabátban
készülnek, mintha esőre,
amit nem tudtam megoldani: egy élet állt rendelkezésre,
arra végképp nem lesz alkalom,

szemük festik, mindazt eltakarni,
az összegyűlt ráncokat úgysem lehet,
nem is érdemes,
de egy formája a rejtőzködésnek ,

úgy mennek egy irányba,
h közben derékba törnek,
kanalakkal belsőzsebükben, valahol a szív mellett,

onnan kanalazzák ki a fájdalmat,

mely évszaktól, időtől független,
onnan nem fordulnak vissza,
onnan megtörik az értelem, mást kell kitalálni,
más megközelítés,

más fény,
a lényegen nem változtat, h alul világított,
attól még látszik majdnem minden,
csak épp a szem fárad el,
majd a test. becsapva érzem magam.
vasárnap.

Kedves,

 de néha figyelmetlen,
úgy halad el, h szinte a feje sem
mozdul,
úgy találja ki,
h mi történik a háta mögött,
h nem fordul meg, h megérzi,
nem kellenek különösebb jelek,
vagy más
álcázásra alkalmas dolgok.

smink -díszlet -üres tér -arc

felhőtlen, mosolygós,
ahogyan
teszi, úgy alakul, majd a továbbiakban,
reményei álmai, olyan, amilyennek kitalálja,
amiket elképzel.

a képzelet pótolja a fennálló hiányt,
szolgáltatásának megfelelően használja el,
közben maga is, csak nem mindig
árulja el, h épp szeretkezik,

piros felével mindig a földnek,

ahová temetkezik.
a szőnyeg mintája otthagyja nyomait az arcán,
most könnyebb legalábbis annak tűnik,
tavaly ilyenkor nem volt ilyen
.
valóban könnyebb,
hiányzik is valami, név szerint nincs meghatározva, csak
h nincs.
így nem lesz teljes, így csak a felület valódi,
azon egyensúlyoz, soha nem esik
el.

nem megy messze,
mire
felgyúlnak a lámpák, közvilágítás,
hazaérkezik.

ruháját a székre teszi,
lever egy poharat,
éjjelre otthagyott víz.

Repülés

ha kiállítanád, 

alá ezt írnám: szép -én

nem esett el, nem lett kaviccsal tele a térde, azt mondja, úgy csinál, mintha semmi
nem történt volna,
van ez az arc,
mintha ő találta volna ki, magának, azzal, h védekezik,meg a test, hogy nem mozdul, inkább hajlik,
onnan meg törik, derékba, h onnan kell felszedni, a földről, mint bomlásnak indult gyümölcs,
h a fenn , mielőtt szarrá menne, még egyszer irányt változtat, h találkozzon a végtelennel.
repülés.
egymás alatt, és az irány ugyanaz,
mozdulatlan, kifeszítve szárnyai, úgy halad.

Beragadt idő

persze, h hideg van, szeptember.
komoly gondolkodást igényel, h most az egyszer befűtesz,
de pénzed az elúszott,
elment tőled,
úgy szállt ki belőled, h még csak azt sem, h szevasz,
azt a vonat jegyet keresed, ami téged is elvinne, nem
is tudod hová, nem mintha nem volna mindegy.
meg aztán majd szűrőt
belőle, csak épp a dohányod sincs meg.
az is elszállt belőled,
azért nem tudsz aludni. egyet még kellene sodorni,
egyet, egy utolsót, anélkül tényleg nem lehet,
meg ha hideg a lábad,
átkutatod minden zsebed, mindent megtalálsz, csak amit keresel épp azt nem,
egy papír, rajta : benned is van alázat,
na most tényleg nem érted, h ezt kitől?
meg hogy miért? és mikor lehetne találkozni, h mikor jönne fel,
mert lent hideg van, fenn is,de az valamivel tűrhetőbb,
megszoktad már.
éjjel van, azt is.
nem kapcsolsz lámpát.
szoktatod a szemed mindenhez, előbb, h hideg van, ahhoz, majd, magadhoz idomítod a
tárgyakat,
ezt így csinálta eddig,
de ígéri, más lesz,
nem lesz más, nem lesz jobb,
csak álmodod, h máshol vagy,
félhárom,
ha nem vigyázol, és nem, akkor utóbb az lesz, h amputálni kell,
mert nem illik bele semmibe, nincs kerete, vigyázva elfektetted a padlón,
onnan ered.
szivárog, de megszokta már a szemed,
szilánkos.
mint ez a védtelen, beragadt idő.
hozzáteszed, melléemeled, h mi állna jobban,
két fólia. illeszted. hátrébb állsz, onnan jobban látni,
majdhogynem mindent jobban látsz, ha két lépéssel hátrébb állsz,
három.
mint, és ezt, már. na jó.
két lépés onnan,
mert beleragadt, eggyé vált, a hátterébe olvadt.

Ő találja ki, de most már semmi

úgy tesz, mintha semmi nem történt volna. az találja ki, h semmi nem történik.
sem körülötte, sem máshol, h minden stagnál,
h a forgalom is, megállt, egyszerűen a lámpák nem váltanak zöldre,
az is lehet, h csak kitalálja, mint a gyerekkorát,
mert tulajdonképpen azt a román lányt meg sem baszta,
vagy nem rendesen,
vagy nem emlékszik pontosan,
vagy, és ez a valószínű, h nem történt semmi,
akkor meg minek kitalálni?
de ez is működik.
egy pár napig érdekes. egy pár napig,
aztán zöld,
minden úgy, ahogy volt, és ez is egy fajta változat, ez is egy variáns,
de így sem mozdul, így is stagnál.
amikor mesél más hangja lesz,halk, h mindenki ráfigyeljen,
 a keze soha nincs a teste mellett,
ezt is kitalálja, magának,
rágyújt, hátradől, újabb történet, mint egy kelet -német pornófilmben,
kicseréli a szereplőket, szőke hullámos hajú nők, és a pinájuk le van nekik borotválva,
mutatja, h ő hogyan csinálta, h nem is kellett semmit csinálni, csak hátradőlni,
kitalálja,
mert amúgy semmi.
kitalálja, h semmi, h nem is fáj,
soha nem is.
ő nem érzett semmit, mondhatni erős. mindez mint egy lázadás. azzal, h henceg, lázad.
erre emlékszem, meg h mindig magáról.
ha bármiről szó esett, akkor h kit hol hogyan kúrt meg. rendesen.
így nőtt fel. h kúrt. meséli.
és mégis -nem egy elbaszott élet.
csak részben.
így most ha meséli, már nem érdekes, akkor az volt, akkor más volt. tiltott. most már nem,
most már láttunk ilyent, tudunk, sőt néha velünk is megtörténik, és attól még semmi nem
változik.
többre számítasz. ennél is.
olyan szőkék nem is léteznek, csak a kelet -német pornófilmekben,
olyan párbeszéd nincs is. ő találja ki,
de most már semmit.

Amíg én le -

amíg én leviszem, kicsit körbejárom ezt a helyet,
addig ő, csak mással hajlandó, valóban csak mással képes,
a söre az éjjeliszekrényen, meleg,
szóval régebben történt, tart már egy jó ideje,
mert én kívül esem, a lehetséges elfogadott körülményeken,
nem értem,
az előbb még semmi ilyen, és most váratlanul,
magamon végig, de csak annyit látok, amit már eddig is,
ami nem változtat, az nem új,
várom, mint mást is vártam már. lehet, itt, mire felkapcsolja a
villanyt, a körte kialszik,
sötét. újabb vágás. és ezt sem én akartam így, bekötöm, a kezeit,
majd a szemét,
szeretném ha maradna, legalább egy kicsit.
majd levinném őt is, ha ugyan engedi,
mire felnő, ugyanúgy viselkedik, mint én,
körbejárja,
a helyet, tér kell neki, majd lefekteti, mire felkapcsolnád, már elengedi.
végig magán, de csak ennyi.

jobb volna

k.c.e.k.j -nak

az is lehet, h fázom, akkor meg miért nincs formája, persze a hamutálba idegesen vered,
a kezed is reszket,
ha látszat akkor legyen tényleg az, fenntartva, h az évszakból tényleg kiöltözz nem elég a konyhakés,
huzatnak is kell lenni, mert valami tényleg nincs rendben,
ezek érzések, amiket jobb volna érzésteleníteni
árvíz melyeket jobb volna szabályozni,
oda dolgos kezek kellenek --
kedves de, ha élsz, akkor a kaktuszt hetente egyszer öntözzed, és kérlek szellőztess,
és rejtsd el a magad után ottmaradt hajszálakat, almahéjjal,
ha hátradobom a neved kell h ott legyen, körbe rajzolom, mint hullafoltot, csak
hányszor kell még eltemetnem téged.
előre megrendezem a ruhám is kiválasztva, ha temetés akkor elegánsnak kell lennem, legalább annyira mint egy halott -- ide csak én jöttem el, lehet nem is téged temetnek, ill. h jó lenne,
ha soha nem is lettél volna,
érzések, amiket jobb volna érzésteleníteni, évszakhoz illően,
ha sállal is de megérintem a kezed, persze ez nem lehet, útóljára egy parkolóban tettem ezt, kicsit félve, majd egy könyvet adtam a parkolóőrnek, mert azt neked akartam, de te sehol nem voltál, eltévedtél a részletekben, és én egyedül voltam, soha annyira nem voltam egyedül --
a parkolóőr meg nem tudott mit kezdeni, foga sem volt, szóval nem csak gusztustalan volt amit tettem, hanem ezentúl már haszontalan is.
nem tudtam fizetni, ill. csak így, h odaadtam a hegedűst a háztetőről.
ezek érzések, és ezekért te felelsz -innen akkor csak az maradt h a térdemmel tartalak a falon, mintha még mindig szeretkeznénk, és nem tudom abbahagyni, pedig hányszor megígértem, h te nem létezel, és már csak bennem, és akkor most már úgy vagyok, h nélküled,
ám mégis.
ha csak egy sort is, de előtte levetkezem, össze is kulcsolnám kezem, és megint csak hozzád, és veled beszélek, ha védtelen beszélek, szóval érzések, melyeket egy polcról leemelve egy másik helyre teszem-elköltöztetlek. a hűtőben találod majd magad, valami vicceset mondanék,
de a szemed az már nincs kifestve ill lekopott, és akkor ottmaradt a kabátom belsőzsebében egy pár cigarettacsikkel azonosulva.
ha maradt akkor ott valahol a torok és az ágy között nem túl kényelmes helyén valamely szegletben elfekve. kis szamuráj, vagy kis szamár ? és az nem mindegy? persze. érzések, amiket jobb volna érzésteleníteni, mert olyan, bármely térképen megtalálná helyét.

kávé,

hogy a zacc, mindenbe beleragad
azt hordjuk szét,
termekről termekre,
lépcsőről lépcsőre,
ennyire talán még semmi nem
ragadt,
soha nem is lehetett,
csak amit megnevezel,
annak van létjogosultsága,
már a falon is,
de nem csak jobbra, vagy balra,
nem
csak a fal,
hanem a plafon, lehet
a felett, hogy már-már beborul,
és az égből az isten, ha van,
és tegyük fel, hogy igen,
akkor zaccal teszi,
mert meglehet kávét iszik
velem,
hogy ő fenn és én egy centivel
a föld felett

cikória

ami nem ébreszt fel, tovább altat, az íze sem olyan , amúgy amilyen, tolvaj módra ellopja a reggeled,

inkább csak a színe, az íze az továbbra is kérdéses, aranycsomagolásban, azért tett meg  ekkora utat, neki ez is hosszú,

hogy idd, mert a konyhától át a szobán keresztül egy másik kamrába - - lépésről lépésre, mintha tanulna járni úgy érkezik.

cikóriával. nem sérthetem meg, hogy ilyet már ukrán határőrök sem isznak. pedig azért ők még a poharat is megeszik, jobb esetben darálva, cukorral.

kezében tartva vigyázott egyensúlyára, az első lépések nem tűntek, nem estek egyáltalán senki nehezére, még az alsó szomszéd sem jött fel, félve gyerekeit, félve a szellemeket, minden alsó szomszéd egy kicsit furcsa, minden szomszéd furcsa, a közös együtt lét, panel, és én is szomszédja vagyok pl. irénke néninek, neki én vagyok, mi nekem ő, szóval nem jött fel, és a cikóriás lány, mert azt hozott, azt tartott a kezében megállt. páni félelem, megállt. nem halál. nem attól szoktunk megijedni, inkább életnek hívnánk, hogy csak egy nagyon kevesen múlik, pl. cikórián, nem jött át a szívkamrába.

dobozon keresztül.

neki ez adatott. nem kevés, nem sok. inkább elfogatható. tisztességes, máshol hárman isszák. irénke néni beossza ilonkával. ők  szomszédok, bár ilonkáról nem esett szó, hát róla is. az hírlik annyit baszott nem tud járni. de tud. ha nem látja senki.

cikóriával,

 hogy igyam, egyszerre igyam ki és meg, a csésze fenekén ott a jövőképem, sorsom, vagy mi, bele vagyon írva,véletlenek sorozata, cukor, meg zacc, enyhén szólva para, zsena, ne baszogass, mert tudok róla, de nem veszek róla tudomást, a cikóriás lány, most érkezett érzem a szívkamrám. viszket. bizsereg. mint fantom fájdalom, mint felismerés, hogy nincs, nem lehet érezni, ill. bocsánat, nem kellene. attól még szabad.

maszkkal.

az alginát eggyé válik az arccal.

(Voltam)

voltam csak folt a város felett
ma már az sem
hogy felültem épp itt égek el -
ami mégis marad:
azok csak tárgyak --utánam--

ha kiabálnak -fojtott hanggal
mintha szégyellnének

leverem a hamut magamról
orromból kifújom a még ottmaradt csillagaport
a házak tetején
lépkedem
mintha csak ez volna
mert voltam folt

fentről nézve

az is mindegy. Ami maradt,
már nem szerves: halott anyag.

A vaku

akkor is egy kicsit megijedtünk
amikor csak a vaku maradt
az is valami kopott festékétől megvált tömbház tetején
majdnem elsírtad magad -gondoltad -ugyanazok a
gecik
amiért a szégyen összeköt
vagy valami ilyen
ehhez hasonló

aztán már nem vagy inkább másképp
mégis
néha rajtakaplak hogy kezed lassan ugyan de a boldogságot keresi
(ugyanazon  a helyen)
ott a szív nem dobog vagy csak kihagy néha adott esetben megáll
hogy aztán újra és újra végezze a nem mindig neki kijelölt munkát

akkor viszlát -a szél mindig ugyanaz
                    -mindig reggel
mint te is mindig láthatatlan marad
de nem nyomtalan

In memoriam L.

történik k.b. 30 éve hogy itt mindig esik az eső
nincs módszer nincs amivel védekeznem
hát itt a különbség a világ és köztem
igazán nem kényelmes hely
de ha elkezdődik innen indul el

ha újonnan is indul 2
lépésre azért csak képes
ha mondjuk tegyük fel repedt a cipő talpa
max. 1 és pont többet kell egy felessel
tegyük fel itt tényleg esik

úgy lehet soha jobban nem esett
pedig ha hiszel azt lehet rendszeresíteni
mert itt az aszfalton nem koptak el a rajzok
csak a lila mint kevert szín

A hintáig merészkedik, az égig hajtaná,

Ha ereje ugyan engedi.

23 óra 35

24.04. 2013

Tutun

Ahová tart, ott havazik

Ágotának

Míg a téren átmegy, havazik.
Nyomai újabb nyomok.
El egészen a bolgárok terétől tavaszig.
Újabb terek, újabb tavaszok,
Mire odaérne, újból havazik.
Ahova tart, ott havazik.

Ott.

Egy pár napja a mellét nézi,
Hogy nagy,
Vagy nagyobb, mint tegnap volt.
Ahol most él (más város) ott nem tesz jót.
De
sokat játszik,
Majdnem minden este,
Kivétel a szerda, akkor énekel;
Tavaly majdnem elfeledett, ez is tény,
Szakszerű.
A táblázatában az idén nincs helyem;
Ha nem haragszom a függvényeiből ezután kimaradok.
Újabb évszakok, más-más terek.
A padok itt is álmosak,
Rekedtek a hajnalok;
sokat változott:
Védekezik. Például fogselymet használ és fogamzásgátlót.
Az életéből, úgymond, így kimaradok.

Vasárnap

maradjunk továbbá a feltételezések mellett

hogy ne érjen semmi váratlanul

kezdetben legyenek neoncsövek kerítések mellett

cigarettacsikkek a füzeteim között -még nem égtek le teljesen

még meghatározásaimban fellelni érdekeset

ha

rég nem is látott arcod csak nem felejtette -autód már jó ideje nem hagyta -el

a kertet

melyben majd minden vasárnap volt némi szerelni való

ám mégis mindenre megfelel

mellesleg épp ugyanoda visz

hosszú útra

ha úgy van ismeretlenek közé

hogy ott  majd helyed nyugodtan megleled

íme hát egy csak egy a sok közül kiért maradnod kell

padlizsán krémet eszik így válik ki tömegéből

így válik meg testétől ha tudatos lény lenne

nem pusztítaná el kicsinyes boldogságáért táplálkozási felületét

belőlem él

engem fogyaszt el reggelenként

estére összeszedi magát egy kicsit jobban érzed magad

sokkal megértőbb vagy befogadóképesebb

mivel alig múlt 21

az erkölcseire valahogyan mindig is sok hangsúlyt fektetet

kérdés

ha türelem meddig tart

el

vállán és vérrög a zsebében útravalóul

ha mennél kérlek ne bántsd a gyereket ami benned van

vonalakat húz

az autó alatt majdnem mindig kockás pokróc

hogy a vese a meglévő ne fázzon fel

ne annyira könnyen –ne legyen a tápláléklánc kiszolgáltatottja

ott még nem tartunk

a zenitről beszél fényes negyedek kevés reklámmal

a halálra viszont nem készítenek fel

ha elfogyna hát akkor ceruzával és nem csillagcsavarhúzóval szereli össze

a már meg nem javíthatót

titokban vasárnaponként

×××

ez hát arról szól hogy hamarabb ébredsz pedig

aránylag egyedül

matek példákat oldasz eltereled a figyelmed

valami szar keresztrejtvénnyel

megfejtésén senki nem nevet pedig vicces rovat

amúgy azt sem érteni minek és ha már ez így akkor miért teszed

oda a kávét főni –időnyerés –időpocsékolás

a nap valamennyi órája eljátszva nem rólad

szól illetve de

csak már magadra egy jó ideje nem ismersz

(a kabát is elkopott hordani még ugyan lehet de már eleganciájából vesztett)

tavaly ilyenkor azért csak őrizte igazi színét

inkább valamelyest sápadt

most mintha egy kissé lefogyott

cipőjéből két napja kilép a föld felett jár úgy három centivel

majd

elhagyja a helyet

asztalára széket tesznek szálka megy a kezébe szinte minden órában

valaki fölmegy figyelmezteti mintha ilyen és ennyire egyszerű volna

tégy szívességet –nem leszünk ocsmányak –

de a borotvának az éle a kismutatóval ellentétben

csorbult

tavaly volt két éve tehát az idén három

ha élne

de tejesüvegek között találta azt a széket

mely alóla épp kibillent

azt viszont senki nem értette hogyan került a kötél a nyakára

(valaki utólag odatette)

rossz hírek szerint félelmében ---

abban akarták tartani ---

formalin ---

elég szűk hely –szék és asztal közé rekesztve –

talán a kertig.

titokban. Vasárnap.

R -J

A fej lassan mozdul, valami belső ritmusra,

késleltetett mozdulattal, noha

minden más pontban történik, oda

már nem ér el a tekintet. Az egy másik tér

(ezúttal jelezzük hát egy asztalra tett székkel a másságot) -

Ajtó nyílik, de nincs ugyan ajtó; Idő sincs: így nincs miért sietni.

Mintha ott állt volna örök időktől.

Honnan ez a fehér, sápadt arc?

A kéz

nem mozdul -de nem is engedelmeskedik.

Egy széken ülnek belsőszerveim, más térben, mint a lélek.

Rajtam kívül eső pontokon elkerítve, neylonnal letakarva.

A kéz

nem engedelmeskedik,

krétát ragad,

hullafoltokat rajzolgat a falra, de soha nem a földre --

Állva halnak meg.

(Golyó)

s ahogy Istennek bármelyik időpont

alkalmas meghallgatni egy imát:

mindegyik időpont tökéletes.

(Petri)

elmozdul

a pohár az asztalától

szilánkok meg minden ami egy pohár eltörésével jár

és a házból is néha ki

a füle mögé varratta azokat a madarakat

honnan kellene tudnom hogy a föld alatt 

tényleg jég van

azért fáznak

azért hűlnek ki a halottak

most megint elmozdul

de ezt már pénzért teszi

ha bármit is de a jelenések könyvéből

sodorja az utolsó cigit

jobb híján így

a cukortartóból kifogyott a cukor

azt meg semmi nem helyettesíti

leírom: fáj, igazán.

edorfint termel, és a nikotinról

nem esett még szó. Kilép és orra bukik, 

nem tudja elhagyni rossz szokásait.

Petrit olvas, és maga is ceruzát tör napjai felett,

poharat az asztal alatt.

Ha hagyja messzire engedi

gurulni,

hogy a végtelenben valahol mondja:

élete mint pohár, mint üveg

(golyó) szét -

törik.  

(...)

semmi nincs ami ne maradt volna mozdulatlan.
nem vagyok olyan elveszett.
leheletem kissé kocsma szagára emlékeztet.
elfér bennem, ha tetszik az egész helyiség.
kockás abroszaival együtt.
melyen mozdítod a :
villát.
sarokba sz
orítanál.
ha ugyan védekeznem kell erőtlen kísérleteket teszek.
kezem emelem.
és kérlek add vissza régi fotóim.

Vasárnap -febr. 13

Magam (egyre inkább).
Többet dohányzom.
Több verset olvasok.
Ez jó.
Szeretnek még. Az elhagyottak.
Hanyagolnak.
Kő.
A kőség bűne alatt.

Vízre száll. Partra dobja.
Lakatlanra.
Építget.
Hosszú lesz a tél. Ha ugyan kibírja az évszak.
Polcon kép.
Falra nem akasztható.
Színét kivette a Nap.

Álmosan dől rá Maldoror --
A véletlen műve volt.
A boncasztalon.