A fej lassan mozdul, valami belső
ritmusra,
késleltetett mozdulattal, noha
minden más pontban történik, oda
már nem ér el a tekintet. Az egy másik
tér
(ezúttal jelezzük hát egy asztalra tett
székkel a másságot) -
Ajtó nyílik, de nincs ugyan ajtó; Idő
sincs: így nincs miért sietni.
Mintha ott állt volna örök időktől.
Honnan ez a fehér, sápadt arc?
A kéz
nem mozdul -de nem is engedelmeskedik.
Egy széken ülnek belsőszerveim, más
térben, mint a lélek.
Rajtam kívül eső pontokon elkerítve,
neylonnal letakarva.
A kéz
nem engedelmeskedik,
krétát ragad,
hullafoltokat rajzolgat a falra, de soha
nem a földre --
Állva halnak meg.
Ez megérintett.
VálaszTörlés**
On those nights you're in someone else's dream:
https://www.youtube.com/watch?v=kjCkb9fSeN8