2015. szeptember 20., vasárnap

Azt, nem


1.
Nyilvánvaló volt,
felmentem hozzád, fölösleges dolgokat mondtunk egymásnak,
már azt sem akartam, h az ágyig eljussak,
nem,
ott a konyha asztalon tettem meg, amit mondod,
eddig más nem,
majd a fürdőben,
és amikor kevésbé éreztem magam erősnek,
akkor,
csak akkor
voltam hajlandó az ágyadban -
reggel:
észrevétlen elmentem, 
h maradj egy olyan emlékkel, amit valószínű,
már nem ismétlek meg.

2.
Miután egész éjszaka benned voltam derékig,
és ez is a te döntésed volt, h befogadsz, vagy sem,
de ez annyira nem volt kérdés, h semennyire,
ez nyilvánvaló volt,
te hívtál,
nekem nagyon kedvem sem volt,
szóval,
miután épp csak kötelességem tettem,
hajtottam végre -
utána:
vettem 20 deka felvágottat,
és az is ugyanannyi boldogsággal töltött el,
ha nem többel, 
mert azt legalább megérdemeltem, de azt, h úgy legyünk,
mint két tárgy,
élettelen, semmit nem érző test, azt
Nem!