ami nem ébreszt fel, tovább altat,
az íze sem olyan , amúgy amilyen, tolvaj módra ellopja a reggeled,
inkább csak a színe, az íze az
továbbra is kérdéses, aranycsomagolásban, azért tett meg ekkora utat, neki ez is hosszú,
hogy idd, mert a konyhától át a
szobán keresztül egy másik kamrába - - lépésről lépésre, mintha tanulna járni
úgy érkezik.
cikóriával. nem sérthetem meg,
hogy ilyet már ukrán határőrök sem isznak. pedig azért ők még a poharat is
megeszik, jobb esetben darálva, cukorral.
kezében tartva vigyázott
egyensúlyára, az első lépések nem tűntek, nem estek egyáltalán senki nehezére,
még az alsó szomszéd sem jött fel, félve gyerekeit, félve a szellemeket, minden
alsó szomszéd egy kicsit furcsa, minden szomszéd furcsa, a közös együtt lét,
panel, és én is szomszédja vagyok pl. irénke néninek, neki én vagyok, mi nekem
ő, szóval nem jött fel, és a cikóriás lány, mert azt hozott, azt tartott a
kezében megállt. páni félelem, megállt. nem halál. nem attól szoktunk
megijedni, inkább életnek hívnánk, hogy csak egy nagyon kevesen múlik, pl.
cikórián, nem jött át a szívkamrába.
dobozon keresztül.
neki ez adatott. nem kevés, nem
sok. inkább elfogatható. tisztességes, máshol hárman isszák. irénke néni
beossza ilonkával. ők szomszédok, bár
ilonkáról nem esett szó, hát róla is. az hírlik annyit baszott nem tud járni.
de tud. ha nem látja senki.
cikóriával,
hogy igyam, egyszerre igyam ki és meg, a
csésze fenekén ott a jövőképem, sorsom, vagy mi, bele vagyon írva,véletlenek
sorozata, cukor, meg zacc, enyhén szólva para, zsena, ne baszogass, mert tudok
róla, de nem veszek róla tudomást, a cikóriás lány, most érkezett érzem a
szívkamrám. viszket. bizsereg. mint fantom fájdalom, mint felismerés, hogy
nincs, nem lehet érezni, ill. bocsánat, nem kellene. attól még szabad.
maszkkal.
az alginát eggyé válik az arccal.
