Ő találja ki, de most már semmi

úgy tesz, mintha semmi nem történt volna. az találja ki, h semmi nem történik.
sem körülötte, sem máshol, h minden stagnál,
h a forgalom is, megállt, egyszerűen a lámpák nem váltanak zöldre,
az is lehet, h csak kitalálja, mint a gyerekkorát,
mert tulajdonképpen azt a román lányt meg sem baszta,
vagy nem rendesen,
vagy nem emlékszik pontosan,
vagy, és ez a valószínű, h nem történt semmi,
akkor meg minek kitalálni?
de ez is működik.
egy pár napig érdekes. egy pár napig,
aztán zöld,
minden úgy, ahogy volt, és ez is egy fajta változat, ez is egy variáns,
de így sem mozdul, így is stagnál.
amikor mesél más hangja lesz,halk, h mindenki ráfigyeljen,
 a keze soha nincs a teste mellett,
ezt is kitalálja, magának,
rágyújt, hátradől, újabb történet, mint egy kelet -német pornófilmben,
kicseréli a szereplőket, szőke hullámos hajú nők, és a pinájuk le van nekik borotválva,
mutatja, h ő hogyan csinálta, h nem is kellett semmit csinálni, csak hátradőlni,
kitalálja,
mert amúgy semmi.
kitalálja, h semmi, h nem is fáj,
soha nem is.
ő nem érzett semmit, mondhatni erős. mindez mint egy lázadás. azzal, h henceg, lázad.
erre emlékszem, meg h mindig magáról.
ha bármiről szó esett, akkor h kit hol hogyan kúrt meg. rendesen.
így nőtt fel. h kúrt. meséli.
és mégis -nem egy elbaszott élet.
csak részben.
így most ha meséli, már nem érdekes, akkor az volt, akkor más volt. tiltott. most már nem,
most már láttunk ilyent, tudunk, sőt néha velünk is megtörténik, és attól még semmi nem
változik.
többre számítasz. ennél is.
olyan szőkék nem is léteznek, csak a kelet -német pornófilmekben,
olyan párbeszéd nincs is. ő találja ki,
de most már semmit.

Amíg én le -

amíg én leviszem, kicsit körbejárom ezt a helyet,
addig ő, csak mással hajlandó, valóban csak mással képes,
a söre az éjjeliszekrényen, meleg,
szóval régebben történt, tart már egy jó ideje,
mert én kívül esem, a lehetséges elfogadott körülményeken,
nem értem,
az előbb még semmi ilyen, és most váratlanul,
magamon végig, de csak annyit látok, amit már eddig is,
ami nem változtat, az nem új,
várom, mint mást is vártam már. lehet, itt, mire felkapcsolja a
villanyt, a körte kialszik,
sötét. újabb vágás. és ezt sem én akartam így, bekötöm, a kezeit,
majd a szemét,
szeretném ha maradna, legalább egy kicsit.
majd levinném őt is, ha ugyan engedi,
mire felnő, ugyanúgy viselkedik, mint én,
körbejárja,
a helyet, tér kell neki, majd lefekteti, mire felkapcsolnád, már elengedi.
végig magán, de csak ennyi.

jobb volna

k.c.e.k.j -nak

az is lehet, h fázom, akkor meg miért nincs formája, persze a hamutálba idegesen vered,
a kezed is reszket,
ha látszat akkor legyen tényleg az, fenntartva, h az évszakból tényleg kiöltözz nem elég a konyhakés,
huzatnak is kell lenni, mert valami tényleg nincs rendben,
ezek érzések, amiket jobb volna érzésteleníteni
árvíz melyeket jobb volna szabályozni,
oda dolgos kezek kellenek --
kedves de, ha élsz, akkor a kaktuszt hetente egyszer öntözzed, és kérlek szellőztess,
és rejtsd el a magad után ottmaradt hajszálakat, almahéjjal,
ha hátradobom a neved kell h ott legyen, körbe rajzolom, mint hullafoltot, csak
hányszor kell még eltemetnem téged.
előre megrendezem a ruhám is kiválasztva, ha temetés akkor elegánsnak kell lennem, legalább annyira mint egy halott -- ide csak én jöttem el, lehet nem is téged temetnek, ill. h jó lenne,
ha soha nem is lettél volna,
érzések, amiket jobb volna érzésteleníteni, évszakhoz illően,
ha sállal is de megérintem a kezed, persze ez nem lehet, útóljára egy parkolóban tettem ezt, kicsit félve, majd egy könyvet adtam a parkolóőrnek, mert azt neked akartam, de te sehol nem voltál, eltévedtél a részletekben, és én egyedül voltam, soha annyira nem voltam egyedül --
a parkolóőr meg nem tudott mit kezdeni, foga sem volt, szóval nem csak gusztustalan volt amit tettem, hanem ezentúl már haszontalan is.
nem tudtam fizetni, ill. csak így, h odaadtam a hegedűst a háztetőről.
ezek érzések, és ezekért te felelsz -innen akkor csak az maradt h a térdemmel tartalak a falon, mintha még mindig szeretkeznénk, és nem tudom abbahagyni, pedig hányszor megígértem, h te nem létezel, és már csak bennem, és akkor most már úgy vagyok, h nélküled,
ám mégis.
ha csak egy sort is, de előtte levetkezem, össze is kulcsolnám kezem, és megint csak hozzád, és veled beszélek, ha védtelen beszélek, szóval érzések, melyeket egy polcról leemelve egy másik helyre teszem-elköltöztetlek. a hűtőben találod majd magad, valami vicceset mondanék,
de a szemed az már nincs kifestve ill lekopott, és akkor ottmaradt a kabátom belsőzsebében egy pár cigarettacsikkel azonosulva.
ha maradt akkor ott valahol a torok és az ágy között nem túl kényelmes helyén valamely szegletben elfekve. kis szamuráj, vagy kis szamár ? és az nem mindegy? persze. érzések, amiket jobb volna érzésteleníteni, mert olyan, bármely térképen megtalálná helyét.

kávé,

hogy a zacc, mindenbe beleragad
azt hordjuk szét,
termekről termekre,
lépcsőről lépcsőre,
ennyire talán még semmi nem
ragadt,
soha nem is lehetett,
csak amit megnevezel,
annak van létjogosultsága,
már a falon is,
de nem csak jobbra, vagy balra,
nem
csak a fal,
hanem a plafon, lehet
a felett, hogy már-már beborul,
és az égből az isten, ha van,
és tegyük fel, hogy igen,
akkor zaccal teszi,
mert meglehet kávét iszik
velem,
hogy ő fenn és én egy centivel
a föld felett