Árnyékom elmarad

Aprópénzem beváltom,
még egy kicsit, de azért már nem úgy
élek;
kihűlt kézfejemre még erőm, íme,
támaszkodom, de egyre inkább kicsúszik alólam
a talaj,
mondanám ebben az évszakban ez természetes.

Csakhogy, ez most
évszaktól független, mint
egy kesztyű és egy kabát és más hozzá -
tartozó, melyek
a járdaszegélyre fagynak, mint égi -
testek, olyanok.
Már nem élnek, ugyan, de
ugyan
fényüket láthatod.

lépcsőről lépcsőre

1.

mire megfordulok nyomod vesztem

mire megfordulsz nyomom veszted

elindulunk más -más irányba háttal egymásnak

elszámolhatunk akár százig(ha magad vagy az sok)

semmi nem történik

egy kicsit havazik

majd elolvad

majd megfagy ---

        de egymásnak mindig háttal

2.

ma álmomban meghaltam(bujább már nemigen lehet ennél álom -marno jános),

vért köptem, valami golyók bennem,

hogy ólom vagy sem, megmondani nemigen  lehet --

egy kórház sem nyitotta ajtóit, 

pedig bűnözőket lepleztem le,

golyóálló mellény nélkül persze, hősiesen,

csak szortyogott az orrom (folyt belőle valami takonyszerű, vagy meglehet, hogy pont hogy takony volt, turha, fika, slejm, stb) hát ezért a négy lövedék,

belső vérzés, innen most már egy életen át. Felébredtem.

meztelen készítettem kávét, mint a filmbéli (ez esetben álom) énem. És fura, leemeltem valamilyen kötetet,

és pár sor után befostam.

Ill. meghaltam.

3.

Nincs pénz.

vagyis elfogyott. egy pár napig fogkrém nélkül kezdődnek a napok.

a faszom + kávé nélkül. a cigit, és mindent be kell osztani,

hát mondom szerelmem: faszom.

4:

De én már mentem,

sárga folt a havon,

itt már valaki volt.

nem maradt észrevétlen.

egyre csak havazott,

ez volt az a pont  

                      ameddig

ki kellett volna bírni --

no. jól van. sajnálom.