Aprópénzem beváltom,
még egy kicsit, de azért már nem úgy
élek;
kihűlt kézfejemre még erőm, íme,
támaszkodom, de egyre inkább kicsúszik alólam
a talaj,
mondanám ebben az évszakban ez természetes.
Csakhogy, ez most
évszaktól független, mint
egy kesztyű és egy kabát és más hozzá -
tartozó, melyek
a járdaszegélyre fagynak, mint égi -
testek, olyanok.
Már nem élnek, ugyan, de
ugyan
fényüket láthatod.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése