Nikotin

Az éjjel nappaliban cigarettát vásárolok.
Épp egy dobozzal.
Mire elszívom, gondolom,
ruhában vagy. Már. Mindenen túl,
mint lakatlan part, úgy
ismeretlen valószerűtlenségeivel.
Érintetlen. Mire elszívom.

Én. Aki az óramutatóját nem venném figyelembe,
Rászoktam rántani, észrevétlen, ha épp mellém teszed,
hallom hangját, ahogyan elrepül felettem,
ahogy az ellenszélben széttörik szilánkokra,
mellkasom érintve.
Idegen.
Szétfolyik bennem a part, a meder.
Senki nincs erre.
Miben keressem.
mire elszívom.
már messze.

mint nikotin mérgezett.
csak a csikkekben létezem,
meglehet, egy hamutál fenekén,
szédülten lépkedem. Árnyékom mellett.

Majd egy hajléktalan összeszed,
Megfürdet.
Az éjjeli nappali mellett.
Hol épp cigarettát vettem.