Gyufa. Légballon

hogy nem
ér rá! -értem azaz még -
sem, hogy hogy van ez? Maradt még egy szál gyufám,
azt kérheted,
azt viszont nem adom,
hogy légballon, most én húztam a rövidebbet,
cigit, azt igen, az más, azt adhatok.

Jól vagyok.
Jól építkezem, néha meztelen a felsőtestem,
és így a heréimet védem,
na meg a faszom,
hogy legyünk azért valamelyest alternatívok.

Elfognak és letipornak -sorsom lett , már-
mint mi is? Csak azért írok neked , végre írhatok, ugye mert nincs is kinek,
És a találkozások immár elmaradnak,
hogy is önteném ki poharamból utolsó kortyomat,
itt állok, grafittal húzom a vonalakat,
Napok ---
pontatlan sorrendben.

Íme sebhelyes a kezem, elestem, de ezt már fentebb említettem,
lapozz hát vissza, sorsom és így tovább,
ha egy mód volna rá, és az van, figyelj! ---előfordult ez már máskor is?
vederrel rám ront, mint fantom, mint gondolat,
Hogy itt és mégsem, azaz akkor ott,
Na most
most hol?

Egy asztalnál. Nem kér, azaz nem azért jött, és mégis jövetelének célja ismeretlen.
Nem ér rá! De ! Ez is fenn ott ténylegesen fenn már említve volt,
Ahol légballon na és gyufa.
Persze, hogy az.