tudod az van előttem -
meg bennem is
látod így majdnem kimondhatatlan mint
annyi más mégis
erre emlékszem
ahogy ketten állunk a havazásban
egy ismeretlen domb alján -
mellékesen
mert eszembejut
mint annyi más -a táj -
mely hátterébe olvad
--aznap olyan volt a táj
most én téged elhagylak -mondtad -
én meg véresre haraptam a szám
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése